Simon Géza Gábor komoly hiánypótlásra vállalkozott azzal, hogy megpróbálta rekonstruálni a magyar jazztörténet ikonikus alakjának számító, kvalitásában világsztár magasságokig emelkedő, cigány származású jazzgitáros, Bacsik Elek életét és munkásságát. Több évtizedet igénybe vevő munkája és kutatása eredménye a mostani kiadvány, bár a kötet kéziratának lezárása óta újabb érdekességek kerültek elő róla.
Simon Géza Gábor három nevet emelt ki a jazz-zenészek közül, akik a nemzetközi színtéren is nem múló elismerésre tartanak számot: Szabó Gábor, Zoller Attila jazzgitárosok, és természetesen Bacsik Elek.
Simon Géza Gábor Bacsik Elek nehezen lekövethető életére is kitért. Mint mondta, a világutazó zenész kevés nyomot hagyott maga után. Ami tudható, hogy 1948-ban elhagyta Magyarországot, távozását követően Libanonban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, 1959-ben pedig Franciaországban dolgozott.
Az egy időben a sanzoniparban is dolgozó Bacsikot Franciaországban a mai napig az egyik legjelentősebb jazz-zenészként tartják számon. Serge Gainsbourg például nem egy lemezt készített vele. Érdekes életrajzi momentum, miszerint kezdetben Bacsik is hegedült, több visszaemlékezés megerősíti, hogy nem is akárhogyan. Mint Simon Géza Gábor fogalmazott: a cigányzenészek közül kerülnek ki a legjobb hegedűsök.
„Amikor rögzítette a Take Five-ot vagy a Blue Rondo á la Turköt, Európa legjobb gitárosai között jegyezték. A kontinens tizenöt országában turnézott, miközben nagy kalandor volt, minden helyi nyelven szinte azonnal megtanult” – mesélte Simon.
Negatív fordulópontot jelentett a zenész életében, amikor nem bírt ellenállni a vonzásnak, és elhatározta, hogy Amerikába utazik, ott próbál meg karriert csinálni. Döntése annak ismeretében érthetetlen és egyben következetlen, hogy Európában világsztároknak kijáró figyelem övezte, tizenöt-tizenhat országban turnézott folyamatosan.
Amerikában a megélhetés céljából cigányzenészként lépett fel, illetve workshopokon, egyetemeken játszott, énekeseket kísért elsőhegedűsként. Nem igazán tudott beilleszkedni, nem kapott megfelelő támogatást, menedzserek sem szegődtek mellé. Végül 1993-ban, Chicago külvárosában halt meg, és eddig sajnos még nem derült ki, hol temették el.
Kultusza külföldön a mai napig töretlen, folyamatosan adják ki a lemezeit. A Magyar Jazzkutatási Társaság jóvoltából megjelent kötet a Tabányi Mihállyal, a Szabó-Quitter Tánczenekarral és másokkal felvett Bacsik-felvételeket tartalmazó CD-vel egészül ki. A könyv megjelenésével véget ér az NKA támogatását élvező Magyar jazzkutatási projekt, amelynek köszönhetően több konferencia, koncert és kiállítás valósulhatott meg tavaly november és idén május között a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
