– Bartók Béla és a régizene kapcsolata kevésbé ismert, nem él a zenei köztudatban. Mi ennek az oka, illetve miért pont ezt a témát választotta?
– Első lemezemmel szerettem volna emléket állítani Bartók Béla fáradhatatlanul kutató szellemiségének, akiről ma elsősorban a népzenegyűjtés jut eszünkbe. A tény, hogy ez az elmélyülni akarás nemcsak a népzenének, hanem Európa műzenéjének is szólt, hozzátartozik Bartók Béla teljesebb megismeréséhez. Vagy tíz éve is lehetett, amikor Barna Péter zenetudós barátom felhívta figyelmemet a Mikrokozmosz előszavára bécsi egyetemi éveim alatt. Az előszó végén meglepő megjegyzést olvashattam: Bartók Béla néhány művet a csembalóra is ajánl benne előadásra. Ez kíváncsivá tett: vajon hallhatott-e annak idején csembalót, és ha igen, milyet? Talán a hangzás vagy egy csembalóművész karizmatikus előadása inspirálta őt az előszó megjegyzésére? Netalán a korabeli repertoár, úgy mint Bach és Couperin műveinek tanulmányozásakor merülhetett fel benne az ötlet? A XX. század elején még gyerekcipőben járt a régizene ismerete, a romantika hagyományai uralkodtak mind a repertoár, mind az előadás-művészet tekintetében. Bartók Béla munkájában ez az érdeklődés nyilvánvalóan periferiális lehetett, elsősorban a zongorára és a zeneszerzésre, a népdalgyűjtésre, illetve annak rendszerezésére koncentrált élete során. Számomra viszont ebben egy izgalmas kombináció bemutatása rejlett, amelyben több szálat kapcsolhattam össze: egy frissen ható hangzás, egy a csembalót szokatlan szempontból bemutató alapgondolat, ugyanakkor a barokk zene nagyjaihoz is kapcsolódó, kaleidoszkópként működő koncepció. Egyszerre tudom tehát bemutatni a hallgatóknak François Couperin, Johann Sebastian Bach, Domenico Scarlatti művészetét és azt kontrasztba állítani Bartók Béla zenéjével.
– Mi az oka annak, hogy két csembalót használt a felvétel során? Bartók műveinek hangzásához mit ad hozzá ez a hangszer?
– A lemezt egy konkrét hangszeren szerettem volna felvenni, amelyet ma Neuchatelben, Svájc francia részén a Szépművészeti Múzeumban őriznek. Készítője, a híres Ioannes Ruckers egy Hollandiában alkotó csembalóépítő dinasztia tagja volt. Csembalóiknak olyan értéke van manapság, mint egy Stradivarius-hegedűnek. Ez a hangszer 1632-ben készült, amelyet 1745-ben, Franciaországban egy úgynevezett ravalement során megnagyobbítottak, az akkori ízlésnek megfelelően. Külseje La Fontaine mesejeleneteivel díszített, japán és kínai lakkfestményeket imitálva a hangszer egész teste aranyozottan borított, hangzása máig egyedülálló. Maria-Antoinette, a francia királynő ajándékozta egyik udvarhölgyének, aki a Montmollin család tagjának, egy, az udvarban szolgáló svájci gárdistának lett felesége. A forradalom után, 1792-ben az udvarhölgy férje halálát követően annak családjához küldte a hangszert Svájcba, Neuchatelbe.
A hangszer 1844 óta a múzeum tulajdona. A felvétel előkészületei során jutottam arra a döntésre, hogy rendhagyó módon két hangszert kell használnom. Ennek egyik oka a Ruckers-csembaló hangterjedelme, másik oka finom karaktere. Ahhoz képest, hogy a hangszer jelenleg 385 éves, kiváló állapotban van és rendszeresen játszanak rajta koncerteket – Bartók zenéjének azonban, úgy éreztem, erősebb, néhol robusztusabb hangzásra volt szüksége, ha már kópiákról volt szó. Ezért használtam a saját kétmanuálos csembalómat is, amelyet 2014-ben Martin Vyhnálek prágai mester készített. Ezzel párhuzamosan kialakult a végleges lemezkoncepció is: a két hangszer egyúttal a két zenei világ, Bartók Béla és a régizene találkozását is szimbolizálja. A bartóki zene csembalón játszva egészen izgalmas ritmikai hatásokat eredményez, ugyanakkor karakterében sokszor a népi hangszerekre is emlékeztet. Plaszticitása pedig letisztultan adja át a zenei szerkezeteket, különösen a fugális stílust.
– A lemez előkészületei során eljutott a zeneszerző fiához, Bartók Péterhez is. Hogy tetszett neki az anyag, milyen meglátásai voltak?
– Bartók Péter alakja összefonódik a Mikrokozmosszal, hiszen édesapja azért is fogott bele a komponálásába, hogy fia zongoratanulmányait ezzel megalapozza. Ugyanakkor a Zürichi Zeneművészeti Főiskolának végzett kutatási projektem, Geyer Stefi hegedűművésznő életének dokumentálása kapcsán is felmerült a találkozás gondolata. Geyer Stefi szorosan kapcsolódik Bartók Bélához, 1907-1908-ban a zeneszerző 26 évesen mélyen beleszeretett, kapcsolatuk alakulásáról levelezésük tanúskodik. Bartók Péternek egyedüli élő kapocsként elképesztő memóriája van, 92 évesen letisztultan tudott mesélni nemcsak a csembalóval kapcsolatos emlékeiről, hanem Geyer Stefivel való találkozásairól is. Amikor Floridában meghallgatta a Bartók & Barokk felvételét, érezni lehetett, hogy milyen feltétlen elkötelezettséggel és odaadással viseltetik édesapja iránt: szinte egy másik világban járt a zene hallgatásakor. Ez számomra egy megrendítő pillanat marad, és hálás vagyok azért a nyitott szívű fogadtatásért, amit megtapasztalhattam Floridában. Bartók Péter támogatása jeleként ajánlást is írt a lemezhez, ezt a CD-füzetben lehet majd olvasni. A zene előadásmódjával kapcsolatosan nem tett megjegyzéseket, de a csembaló billentyűsorainak összekapcsolási lehetősége különösen megragadta.
– Ön hosszabb ideje külföldön él. Van lehetősége arra, hogy a magyar zenét és a magyar zeneszerzőket népszerűsítse?
– Külföldön máig fogalom Liszt, Bartók és Kodály neve, ha magyar zeneszerzőkről van szó, tudják, kikről van szó. A lemezemet Svájcban is érdeklődéssel fogadják, bemutatkozó koncertek várhatóak több városban is, a Svájci Rádió érdeklődését fejezte ki. A tény, hogy a Zürichi Zeneművészeti Főiskola ilyen mértékű kutatást és publikációt tesz lehetővé Geyer Stefihez fűződően, további visszajelzés arról, hogy a tehetséges magyarokat megbecsülik és értékelik. Az 1956-os forradalom menekültjeit máig tisztelet övezi, megbecsüléssel emlékeznek Svájcban arra a majd 14 000 menekültre, akiket az ország annak idején befogadott és kiválóan képzett munkaerőként sikeresen beilleszkedtek. Saját munkám során, néhány generációval később és szerencsére más életkörülmények közepette csak pozitív tapasztalataim voltak. Remélem, hogy a jövőben is tovább népszerűsíthetem a magyar zeneszerzőket és kultúrát, elképzelésekben és ötletekben részemről nincs hiány.