Nemcsak Krisztus Golgotára vezető, örök érvényű útja jelenik meg a két kálvárián, hanem a kor sorscsapásai is, amit az erdélyi magyarságra és az egyénre is bőven mértek a huszadik században. Imets László eredetileg az 1985-ben felszentelt tusnádi templomnak készítette a sorozatot, ez volt a Ceausescu-korszakban épült két nyugati keresztény templom egyike. Sötét hátterű metszetei a kort is jelzik, Plugor Sándor fehér hátterű sorozata már a rendszerváltás után készült.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár azt mondta, hogy a Várnegyed Galéria fontos értékközvetítő küldetést és feladatot vállal az április 29-ig látogatható kiállítás megrendezésével.
– Korunkban, amikor kulturális gyökereinket, keresztény identitásunkat ezer oldalról tépázzák, hangsúlyossá válik, hogy ilyen ünnepi időszakokban a művészet megerősítő segítségéhez forduljunk. Hoppál Péter hangsúlyozta, hogy adósságtörlesztési kort élünk napjainkban, hiszen a magyar nemzeti kulturális kánon végre kiegészül a méltatlanul elhallgattatott határon túli művészek alkotásaival, és pályafutásukat is elismerik.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kivételes alkalomnak nevezte a kiállítást, hiszen egyben még sohasem lehetett látni az anyagot. Szerinte a két erdélyi művész tanúsítja, hogy a huszadik században is lehetett hitelesen alkotni, mert az autentikus művészet úgy láttat, ahogy maga a bibliai kinyilatkoztatás, szembenéz a világ bonyolultságával, a sötétséggel éppen úgy, mint a fénnyel.
Plugor Miklóssy Mária képzőművész, a grafikus özvegye elárulta, hogy a sorozat megrendelésre készült. A New York-i magyar közösség elnöke rendelte meg, aki egy határon túli magyar alkotót keresett a keresztút ábrázolásához. A művész már súlyos beteg volt, amikor rajzolni kezdte, eredetileg képregényként képzelte el, hiszen az arcok, típusok ismétlődnek.
Banner Zoltán művészettörténész nyitotta meg a kiállítást, és arra figyelmeztetett, hogy 1945 után az erdélyi művészetben az írás helyett a rajz, a grafika folytatta azt, amit szavakkal tilos volt elmondani. 1920 után Erdélyben több mint száz grafikus született, de kevés olyan profétikus őstehetség volt, mint Plugor Sándor, aki persze nem jósolt, hanem kinyilatkoztatott.