Kiállítás a gyűjteményről – talán ez a legegyszerűbb témamegjelölés a Magyar Nemzeti Galéria új tárlata esetében, hiszen a Liget projekt részeként 2022-re tervezett Új Nemzeti Galéria megnyitásáig a Budavári Palota C épületében berendezett, Válogatás a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni nemzetközi gyűjteményéből című kiállítás enged betekintést ebbe a gazdag gyűjteménybe. Ugyanis a nemrég újranyílt Szépművészeti Múzeum az egyiptomi és görög-római művészet mellett a XVIII. század végéig mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét, az 1800 utáni nemzetközi gyűjteményből pedig két, markánsan elkülönülő kiállítási egységben mintegy nyolcvan műtárgyat vonultat fel (a reprezentatív művek mellett új szerzeményeket, frissen restaurált és ritkán látott alkotásokat is) a mától látogatható tárlat.
Fehér Dávid, Kovács Anna Zsófia, Orosz Márton és Tóth Ferenc kurátorok egy asszociatív módon építkező kiállítást hoztak létre, amely csupán néhány különleges alkotást kiemelve villant fel korszakokat és művészi törekvéseket. A művek melletti rövid leírások pedig folyamatosan reflektálnak a gyűjteményre magára, illetve esetenként arra is, hogy az adott műalkotás hogyan került a Szépművészeti Múzeumba.
A XIX. századi művészettörténeti áttekintést öt szekció segíti, a válogatáskor szempont volt az is, hogy felvázolják a művészek és a művek magyar kötődéseit is. Például a Bécs–Budapest szekcióban láthatjuk Carl Rahl Gróf Zichy III. Miklós képmása és Zichy Miklósné képmása című portréit, valamint Hans Gasser id. Markó Károlyról készített márványbüsztjét. A magyar tájképfestészet megteremtőjéről mintázott portrét I. Ferenc József vásárolta meg 1864-ben, és a Nemzeti Múzeumnak adományozta.
Gustave Courbet Birkózók című, az 1853-as Párizsi Szalonon bemutatott művét 2009-ben restaurálták Fotó: Mirkó István
A Realista tendenciák szekció falain látható Albert Neuhuys Varrónő című képe, melyet azután vásárolt meg a múzeum, hogy a művész állami nagy aranyérmet nyert vele a Műcsarnok 1908–1909. évi téli kiállításán. Wilhelm Leibl pár óra leforgása alatt, Gustave Courbet hatására készítette el akadémiai tanulótársa és barátja, Szinyei Merse Pál arcképét. A művet 1900-ban maga Szinyei Merse Pál adományozta a Szépművészeti Múzeumnak. Az impresszionizmust a korszak nagyjainak művei idézik meg, Camille Pissarro, Paul Cézanne, Claude Monet és Paul Gauguin alkotásai vezetnek át a következő kiállítási egységbe, a Szimbolizmus – Képzelet és kifejezés szekcióba. Az emberi test és lélek ábrázolásában érhető tetten itt a festészet irányainak alakulása, valamint mitologikus és vallásos kötődései, például a térdelő ember különböző kontextusokban jelenik meg Rupert Charles Bunny Nők a tengerparton című festményén, George Minne Térdelő fiú című szobrán, Franz von Stuck A szfinx csókja című festményén vagy Auguste Rodin Szirének és az Örök tavasz című szobrain.
A tárlat következő egysége egy fehér „kocka”, egy fehér falakból kialakított, teremméretű „doboz”, ahol havonta váltakoznak majd a gyűjteményt, valamint a „régi” és „új” művészet kapcsolatát vizsgáló kamarakiállítások. Először december 13-tól lesz itt látogatható a Lebegő végtelen, Zilvinas Kempinas – Csörgő Attila – Erdély Miklós című tárlat.
A XX. századi és kortárs tendenciákat felvillantó második egység a gyűjteménygyarapítás „hézagaira” is reflektál, miközben külön szekciókban vázolja fel a kinetikus művészet fontos képviselőinek törekvéseit, az absztrakció és a technológia kapcsolatát, a szöveg és a kép viszonyát tematizáló alkotásokat.
Az utóbbi évek szerzeményei közül külön szekcióban hívják fel a figyelmet Hantai Simon alkotásaira, akinek örökösei – teljesítve a Párizsban elhunyt mester végakaratát – 2016 nyarán nyolc, a művész védjegyévé vált pliage módszert illusztráló Hantai-festményt adtak át a Szépművészeti Múzeumnak.
