A szombathelyi Iseum Savariense épületében található tárlat azt járja körül, milyen volt Savaria Szent Márton idején. A város a Római Birodalom két fontos kereskedelmi útjának találkozásánál fekszik: a Borostyánkő út maradványai nem messze a múzeumtól ma is megtalálhatók.
Szent Mártonról az életrajzírója, Sulpitius Severus jegyezte fel, hogy Savariában született. Szokatlan, hogy ez fennmaradt, mert ebben a korszakban inkább a halál időpontját és helyszínét, vagyis a mennyei születésnapot tartották számon. A későbbi püspök gyerekkorát Savariában töltötte, apja ugyanis katonatiszt volt, és feltehetően a palotarégióhoz tartozó, itt állomásozó egységnél szolgált.
Szent Márton tisztelete halála után hamar elterjedt, és a pannonhalmi bencésekhez is több szálon kötődik: Szent Benedek ugyanis a szerzetesrend megalapítása után az első templomot Márton tiszteletére szentelte fel az 500-as évek elején.
A szombathelyi tárlat nagyon pontos képet ad arról, milyen lehetett a Szent Márton korabeli Pannónia: az értékes régészeti leletek bemutatják a térség kereszténység előtti hitvilágát, és a IV. századi császárkultuszt, többek között a több tárgyon is látható Silvanust, a Pannóniában élő őslakosok római nevű főistenét.
A kiállítás azonban talán attól igazán különleges, hogy egy olyan időszakról számol be, amiről a közvélemény eddig talán nem sokat tudott, korábban ugyanis nem nagyon volt olyan tárlat, ami a honfoglalás előtti kor kereszténységét mutatta volna be.
Ezt a témakört folytatja a kiállítás pannonhalmi része – merthogy annyira egymásra épül és olyan szorosan kapcsolódik a két tárlat, hogy tulajdonképpen ugyanarról a kiállításról beszélhetünk –, ahol a népvándorlás kori őskeresztény leleteket lehet megtekinteni.
A közvélemény eddig keveset tudhatott erről az időszakról
A Pannonhalmi Apátsági Múzeumban megrendezett kiállítás kurátora, Vida Tivadar lapunknak elmondta, hogy a népvándorlás idején a továbbélő római kori hagyomány volt a kereszténység forrása. „Bár a hunok pusztítása felszámolta a keresztény Pannóniát, a paraszti és kézműves tömegek, valamint a papok a területen maradtak, így a vallás nem tűnt el egészen” – tette hozzá.
Erre utal a tárlat egyik legszebb és legértékesebb darabja, a nagyszentmiklósi kincs is. A VII. század második felére, a VIII. század elejére datálható 23 aranyedényből három kis tál és egy bögre tekinthető meg a Pannonhalmi Apátsági Múzeumban. Az edényeken bizánci kereszt látható, és valószínűleg kereszteléseken használták őket. Ami egyáltalán nem meglepő, mert a korabeli források szerint akkoriban több avar főméltóság is megkeresztelkedett.
A szombathelyi és a pannonhalmi kiállítások egyedülálló módon és számtalan értékes régészeti lelet felvonultatásával mutatják be a korszakot: átfogó képet adnak a Szent Márton korabeli Pannónia mindennapjairól, hitvilágáról és kereszténységéről.
A szervezők célkitűzése az volt, hogy Szent Mártonról mindenkinek Szombathely is eszébe jusson, és fordítva: Szombathelytől se legyen elválasztható Szent Márton.
