Tíz versenydarab és egy hét van még hátra a legnagyobb színházi seregszemléből: az elmúlt évekhez hasonlóan szinte minden színdarab telt házas, de a Művészetek házában tartott szakmai beszélgetések is zsúfolásig megtelnek.
Bertolt Brechttel és Henrik Ibsennel indult a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) fővárosi, vidéki és határon túli előadókkal. A fesztivál harmadik napján a miskolciak, a nagyváradiak és a fővárosiak A kaukázusi krétakörét is láthatta a közönség, és nemcsak az a kérdés merült fel a színházi szakma és a fesztiváljárók körében, hogy miért lett olyan aktuális Brecht klasszikusa, hanem hogy milyen üzenetet hordoznak Ibsen művei.
Talán épp a rejtély az oka annak, hogy Ibsen darabjait sokszor veszik elő színházaink, vagyis hogy a drámaíró műveiben a tézist és az antitézist felállítja, de sohasem ad szintézist, a konklúziót rábízza a nézőre. Az idei POSZT versenyprogramjában két darabbal van jelen a modern norvég dráma előfutára: a Hedda Gablert a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház hozta el Pécsre Keresztes Attila rendezésében, a Rosmersholm pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában lesz látható a fesztivál második felében. Emlékezetes, hogy tavaly a Nóra remekelt Pécsen, a legjobb rendezés mellett több díjat is kiérdemelt a mustrán.
A marosvásárhelyiek Hedda Gabler-előadásában Keresztes Attila minimalista rózsaszín falai a fojtogató bezártság érzetét keltik, mintha egy puncsszínű laboratóriumba helyezné vizsgálandó karaktereit: a puncsmáz mögött unalomban és magányban vergődő szélsőséges archetípusokat jelenít meg. Sarkított szereplői közül nem emelkedik ki Hedda démoni alakja – mint az oly sok rendezés alapkoncepciója –, Keresztes tudatában van annak, hogy a nő magányának képlete úgy tud működni, ha a körülvevők titokzatosságát is hasonlóképpen boncolgatja.
Ibsen arcképe pedig kezdettől „a falon lóg”, kivetítőn tér vissza, az előadás végén önelégült, ironikus mosollyal tekint szereplőire. Az előadást igencsak megosztóan fogadta a fesztivál közönsége, gyakori kritikaként hangzott el, hogy a cselekménytelen, vontatott előadás nem teremtett igazi feszültséget, voltak, akik eltúlzottnak tartják Jörgen Tesman figuráját, a már-már autisztikus, elkötelezett kutató személyében.
A karaktert megformáló Bartha László Zsolt alakítását azonban egyhangúan elismerik a fesztiváljárók. Noha távol még a találkozó vége, nem csodálkoznánk, ha Bartha részesülne idén az egyik színészdíjban, de nagyszerűen játszott a Brack bírót alakító Bíró József is.
A POSZT történetében elsőként triplázó darab, A kaukázusi krétakör kapcsán így egyszerre merül fel a népszerűség kérdése és az, hogy kinek sikerült az emberi gyarlóságot és jóságot hordozó drámai művel leginkább megszólítani a mai nézőket. Szombat estére – amikor egymásután a nagyváradiak és a miskolciak interpretációját is láthatta a közönség – valóságos szakmai beszélgetés kezdődött a témában.
Abban egyetértettek, hogy valószínűleg a migránskérdés aktualitása inspirálta a rendezőket, Gruse vándorlását, karjában a kormányzó gyermekével, a Miskolci Nemzeti Színház hozza leginkább összefüggésbe a menekültekkel. Az autógumikból összerakott díszlet rengetegében feltűnik a menekülthajó, a háttérben a kivetített tenger képe.
Láng Annamária zseniális alakításában a legmélyebb és bizonyos részeiben nagyon szórakoztató előadást sikerült megalkotnia Szőcs Artúr rendezőnek több mint három órában, míg Székely Kriszta sokkal rövidebb, egy óra ötvenperces játékidőben gondolkodva a legmegrázóbb jeleneteket formálta meg a budapesti Katona József Színház társulatával. Könnyen lehet, hogy a darab és egyben a tavalyi POSZT legjobb rendezője előadásával újabb elismerésekhez juttatja színészeit.
A Nagyváradi Szigligeti Színház Brecht-interpretációja ragaszkodott leginkább az alapműhöz, Anca Bradu klasszikus feldolgozása már-már népszínművessé teszi a darabot, a második felvonást pedig némileg túlnyújtja, különösen a bírósági jelenetnél rövidíthette volna a szövegkönyvet.
Tegnap újabb határon túli rendezést láthattak a mustra látogatói: az Újvidéki Színház a Borisz Davidovics síremlékét mutatta be.