Hóvári János, a MANK főigazgatója, Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a MAOE elnöke és Baky Péter festőművész, a kiállítás kurátora együtt munkálkodtak-munkálkodnak azon, hogy a közönség számára minél egyszerűbb, közérthetőbb, általánosabb tematikákat, a művészek számára pedig érvényes, inspiratív hívószavakat találjanak. Ez ismét sikerült: a kapu már-már fatálisan általános téma, de ha végignézzük a negyvenhárom művész munkáit, rájövünk, hogy asszociációs mezeje épp olyan sokrétű, gazdagon kibomló és virágba boruló, mintha valami sokkal bonyolultabban hangzó téma lett volna a feladat. Izgalmas kérdéseket vet fel minden olaj, vas, hegesztett acél vagy épp giclée print.
Mayer Éva Bevésődés képpárja: a kérdőjeles pillérű, emelkedő jégtemplom és az ugyanabban a természetfeletti mozgásfázisban pozicionált, de már megsemmisült pillérű, félig lebegő tűztemplom. Mi lehet a mozdulatsor következő fázisa? Veszeli Lajos cím nélküli vegyes technikája: adventi kalendáriumra hajazó ablakok, barlangnyílások, bennük tűnékenyen, titokzatosan kivilágló alakokkal, minienteriőrökkel, finom kis babrálásokkal. Luzsicza Árpád Bejárata: gyermeki abszurd akrilból MDF-lemezre. Itt egy olyan kertkaput látunk, amelynek teljesen más világba nyílik az alja meg a teteje. Lent egy vidám színű tésztakutya töpreng a bejutáson, fönt egy gorgó, hárpia vagy tán egykedvűen öregedő bagoly őrzi a sötétséget.
Izgalmas megközelítés Majoros Áron Zsolt MAN-ja. A hegesztett acélalak szelvényei között átláthatunk és átjárhatunk. A kapu maga a figura, a transzparens emberalak. A kapu mi magunk vagyunk. De bármilyen szépen, költőien és előremutatóan tetszelgünk olykor saját, személyes transzparenciánkban, azért még egyikünk sem Hamvas Béla: a figura látható erőfeszítéssel nyomja össze saját fejét, hogy legalább az arca ne legyen annyira transzparens, mint a hasa vagy az ágyéka. Ez a figura, címe szerint EMBER éppen ott tart megismerésben és gyarlóságban, ahol mi, itt és most.
A kiállítás december 31-ig tekinthető meg.