A jeles szerző publicisztikáit tartalmazó kötet másik meglepetése: a művek lényegében egytől egyig időszerűek, függetlenül attól, hogy a hetvenes években, avagy pár esztendővel ezelőtt születtek. Mik ezek az aktuális témakörök? Mindazok, amelyek összefüggenek megtámadott nemzeti identitásunkkal, keresztény gyökereinkkel, jelenünkkel és jövőnkkel. Tegyük hozzá: nem az emberek viszonyulásával van a baj, hanem a nemzeti tartalmak elleni, sokszor gyűlölettel teli akciókkal. Sajnos úgy áll a helyzet, hogy amit az állami szovjetkommunizmusban helytelenítettek a jobboldaliságban, azt a magukat immár liberálisoknak hívók kérlelhetetlenül üldözik.
Ezzel ráleltünk annak nyitjára is, magas színvonaluk, nyelvi gazdagságuk ellenére miért van az, hogy a konzervatív eszmeiségű műveknek hol az elhallgatás, hol pedig az engesztelhetetlen támadás az osztályrésze a liberálisnak mondott körökből. Nehezen tudják elviselni, hogy Döbrentei Kornélra nem hat sem a megfélemlítés, s nem fog rajta az álliberális átok, fatva sem. Miután nincs tekintettel arra a PC-parancsra, amivel erőszakosan el akarják fogadtatni egyes, mainstreamnek kikiáltott erők, hogy politikai tárgyú írásai csak baloldali liberális irodalmárnak lehetnek – konzervatívnak, jobboldalinak nem.
Meg aztán az író-költő abba az európai konformista-jobboldali trendbe sem illeszkedik engedelmesen, amely a liberálisnak feltüntetett, valójában újkommunista vegzatúrákra sokszor meghunyászkodva, mintegy nyusziprojekttel reagál. Ne feledjük: a PC-terror azért lehetett olyan hatékony kulturális vonalon is, mert a konzervatív értelmiség egy része az élni és élni hagyni elve alapján egzisztenciaféltésből nem mert tengelyt akasztani a liberális, posztkommunista hazugságokkal, ellentmondást nem tűrően sulykolt történet- és jelenhamisító tendenciákkal. Döbrentei Kornél viszont minden esetben felveszi a kesztyűt, a nyúlszívűek, a behódoló opportunisták helyett is, és megalkuvás nélkül szembeszáll a magyarság értékeinek sárba rántói ellen.
Ezeknek a küzdelmeknek az állomásai összegződnek a Júdás, mint erkölcsi etalon? című, egyik írásáról elkeresztelt, a Felsőmagyarország Kiadó által közreadott válogatásban. Visszahelyezi az irodalmi térképre, történelmünkben bőséggel megszolgált jogaiba a politikai publicisztikát. Hisz ha egy költő nem politizálhat, nem érdeklődhet a köz ügyei iránt, akkor mi végre van a világon? Aki ezt a jogot nem ismeri el, megteremti a kontinuitást a kádári–aczéli kultúrdiktatúrával. Mindezek miatt nemcsak nagy munkát vállal magára, aki most nem baloldaliként kezébe lantot vesz, hanem gyűlölködéseknek is kiteszi magát.
Mint Döbrentei Kornél, aki arra a merészségre is vetemedik, hogy nem hajlandó összemosni írásaiban a jobboldalt, a konzervativizmust és a szélsőjobbot. Vajon mi maradna pedig a magyar irodalomból Zrínyi, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila és a többiek politikai tárgyú, lángoszlop-indíttatású művei nélkül? Ahogy mások a nagy elődök közül, ő sem engedi befogni pörös száját. Mivel ez az igazi polgári attitűd: amely soha nem hagyja megfélemlíteni magát.
Döbrentei Kornél: Júdás, mint erkölcsi etalon?, Felsőmagyarország Kiadó, 2016.
Laudáció
Döbrentei 70 címmel tartanak irodalmi estet szerda este hat órától a MOM Kulturális Központban. Közreműködnek: Andrássy Gábor, Domonkos László, Papp Endre, Petrás Mária, Szakolczay Lajos, Szersén Gyula és Wodianer-Nemessuri Zoltán.