Szerda reggel leplezte le Pilisszántón Máhr Ferenc szobrászművész Áldást osztó Jézus-szobrát Csicsmanczai Tamásné polgármester és az alkotó. Az égi magasok harmatozásáról énekelt Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes és Pálmai Árpád karnagy, egyházzenész. A művet Illéssy Mátyás plébános szentelte föl, hogy „inspirációt, belső lendületet adjon imádságainkhoz”.
Szőnyi József, a Pilisszántóért Egyesület elnöke avatási beszédében elmondta: a szoborállításra nem használtak állami vagy uniós forrást, a pénzt közadakozásból és a Magyarok Világszövetségétől gyűjtötték össze. Tíz évvel ezelőtt ebben az időpontban szentelték föl a szobortól kissé lejjebb megülő, egyre híresebb zarándokhelynek és nyugvópontnak számító Boldogasszony-kápolnát. Három nemzetközi zarándokút metszéspontjában állunk, a Csillagösvénynek nevezett helyen.
A szobor egyik karja a föld, másik az ég felé áll, áldást osztó keze a világra mutat, mindenkire, aki közeledik felé. Arcán olyan jóindulatú, derűs mosoly, mintha a bűnbocsánat előtt nem is volna semmi. Persze tudjuk: ott van még a bűn meg a bűnhődés is. Emlékeztessük magunkat: Megfeszítettből, Pantokrátorból, sírba tettből mindig több született, mint Jó Pásztorból. Most egy kis, magyar faluban mosolygó Krisztust állítottak. Mosolygót, áldást osztót. Nem az Írást magyarázót. Nem a hit harcosát, nem az ember gyarló fiát, nem is mártírt. Ez a Krisztus nem haragszik senkire, és nem mondja: jaj, nektek! Megvívta már a harcait. Most ránk mosolyog: no, gyerekek! Ti jöttök!