„Nincs megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjem ezt a történetet. Mind egyformán rossznak s ugyanakkor jónak is tűnik. Lehetetlen lenne az eseményeket lineáris sorrendben elmondani, mert az idő néha körkörös folyamat. Úgy érzem, újra és újra megtörténik az, ami már egyszer megtörtént, ugyanolyan értelmetlen képlet szerint, s nem tudom befolyásolni ezt az egészet. De isten tudja, tulajdonképpen tényleg törekszem-e erre egyáltalán. Vagy csak áltatom magam, s igazából élvezem a végtelen, csömörletes sopánkodást.”
Ezek az olvasót irodalomelméleti magaslatokba felemelni képes sorok a kortárs szerb írónő, Jelena Lengold magyarul megjelent Vásári mutatványos című könyvéből származnak, az egyik novella elejéről, és megmutatják a szerző (meg a kiváló műfordító) számos érdemét. Jelena Lengold ugyanis úgy tud izgalmas, szabadszájú, néha feminista indíttatású, néha törékeny nő/macska megfontolású novellákat írni, hogy közben lazán és gond nélkül elkalandozik az elmélkedés irányába – és fordítva.
Nagyon kevés szerzőnek sikerül ez, hirtelen talán csupán Charles Bukowskit tudnám említeni, akinek szintén elképesztő módon megszerkesztett könyvei és szövegei éppen azzal szórakoznak, hogy bennük a szerző-narrátor-főhős kiválóan eljátssza a primitív antientellektüel szerepét, amit az olvasók hálásan felzabálnak…
És akkor időről időre megvillantja, hogy mit is tud mesteri módon a prózamesterségből (hogy a verseit most ne említsük). Jelena Lengold talán nem ennyire bátor, vagy nem így bátor, ugyanakkor az ő esetében is lenyűgöző, hogy mennyire gátlások nélkül képes beszélni szinte bármiről (bármiről, ami elsősorban a férfi-nő, nő-férfi kapcsolatokban felmerül).
Persze az, ha valaki bátran beszél ezekről a dolgokról, az esetek nagy többségében kifullad a puszta provokációban, öncélú disznólkodásban, kéjelgő kimondásban – nem így Jelena Lengold esetében. Neki sikerül mindvégig okosan és szépen szólni (úgy, hogy közben azért csomó izgi disznóságot is elmond nyilván), de ami még ennél is fontosabb: izgalmasan beszélni. És ez bizony nagy érdem, mert a korlátlan kimondhatóságok korában a válogatós olvasók ínye elvásott, és bár szomjúzzák a jót, az újat, nemigen találkoznak effélével.
Hát jelentem: a Vásári mutatványos mindegyik szövegéhez nyugodtan fordulhatnak. Nem is tudom, mikor olvastam ilyen szépen írni valakit a szexualitásról és társairól, mikor láttam ennyire jogos, humoros és intelligens felháborodást bugyuta dalszövegek miatt (a kötet egyik gyöngyszeme az Ofélia, menj kolostorba! című írás, amelyik egy közkedvelt horvát popdalt szed ízekre, amelyben a megközépkorúsodott férfi visszatér fiatalsága kisvárosába, ahol természetesen megkapja a nőt, akit annak idején nem kapott meg).
Végre nők a főhősök, éspedig olyan nők, akiket egy nő ír meg, és nem egy férfi próbálja elképzelni, mire gondolhatnak (éppen ezért aztán a férfi olvasót rendre meg is lepi a teljesen másképp haladó történetmesélés, mint amire ő számítana), érzékeny, okos, metsző, gúnyos, ártatlan, kiszolgáltatott, csábító… egyszóval nő.
Igen, tisztában vagyok vele, már önmagában az, hogy írónőről beszélek, nem eléggé píszí, de a labdát Jelena Lengold dobja fel, és hát nem leütöm én sem, csupán továbbpattogtatom. Nem harcias-feministáskodik (ezért kicsi fura az utószó, amely éppen ebből a nézőpontból próbálja olvasni a kötet minden sorát), csak leírja, mi van, leírja a nő gondolatait és érzéseit, és akkor már van miről gondolkodni. Egy idő után pedig azt veszi észre az ember, hogy már nem a nő és a férfi kapcsolatáról olvas, hanem életfilozófiát – megfontolandó tanácsokkal, vagy elhallgatásokkal, netán bizonytalanságban hagyásokkal.
Nagy kincs a jó novella – szinte alig-alig találni ilyent: mindenki naplót ír novella helyett, vagy a valóságot majmolja, nem ismeri a műfaj szabályait, vagy ha ismeri, többnyire unalmas. És akkor végre találunk egy gyöngyszemet, a Vásári mutatványost, amely tárgyként is szép, az illusztrációk, Varga Valentin munkái igen sokat hozzáadnak egyéb érdemeihez.
Jelena Lengold: Vásári mutatványos. Fórum Kiadó–Magvető Kiadó, Újvidék–Budapest, 2018. Fordította: Orovec Krisztina.