Hogyan működött a két világháború közötti időszak irredenta propagandája? Milyen toposzokat, jelképeket működtetett? Hogyan jelent meg a revíziós és irredenta gondolat a hétköznapi életben? Milyen épített és írott alkotásokkal hatottak az emberekre? Milyen szervezetek álltak e mozgalom mögé, és kik voltak a központi szereplői a kultuszképzésnek? Ezeket a kérdéseket járta körül Zeidler Miklós előadása.
1918 novemberétől lépett hatalomra a népkormány, és alig két héten belül már felállította az Országos Propaganda Bizottságot, amelynek fő feladata volt a közhangulat lecsillapítása, a célok és reformok népszerűsítése, a kormányzati intézkedések ismertetése és egy állandó propagandaszervezet felállítása. A tervezett röpiratok címei jól érzékeltetik a bizottság törekvéseit: A Habsburgok rejtett bűnei, Mi a köztársaság?, A forradalom tízparancsolata, A tanító nem lesz többé a nemzet napszámosa.
A Forradalmi Kormányzótanács idején már szétválik a szocializmus nemzetközi propagandája és az állami propaganda. Elkülönül a tudományos és az ifjúmunkás propaganda, a hadsereg és a sajtó propagandaosztálya, továbbképző tanfolyamok szerveződnek. Az állami propaganda orgánumai a sajtó – amely csak kormánypárti volt, hiszen az ellenzéki lapokat betiltották –, a Vörös Riport-filmek, az 1919-es május elsejei ünnepségek, valamint épített alkotások, mint például a Marxhoz simuló munkások képével díszített obeliszk a Hősök terén.
A gyermekeket célzó propaganda orgánuma a Jó Pajtás című lap volt, a címek itt is magukért beszélnek – a népkormány idején például Szabadok vagyunk!, Forradalom, Nem! Nem! Soha! vagy Tökmag király harmonikázik címmel jelentek meg írások. Ez utóbbi sorozat volt, melyben Tökmag király például a spanyolnátháról is harmonikázott. A Forradalmi Kormányzótanács idején jelentek meg ugyanitt a Proletárcsalád a menetszázadban és a Szebb lesz a holnap című szövegek, utóbbi épp a tanács fennállásának utolsó napján.
A Horthy-korszak egyik meghatározó konzervatív politikusa, az első világháborút elveszítő Magyarországot talpra állító miniszterelnök, Bethlen István az elitpolitizálás híve volt, élt az írott sajtó, a politikai beszéd és a választási kampány lehetőségeivel, de kevésbé használta a propaganda egyéb eszközeit. Ellenben Gömbös Gyula igyekezett mindenkit mozgósítani, és intenzíven használta a propaganda orgánumait, beleértve a rádiót, a filmhíradókat, a tömegrendezvényeket is.
A revíziós propaganda egyaránt irányult külföldre a véleményformáló csoportok meggyőzésére, belföldre a Trianon elleni érzelmek ébren tartására, valamint a magyar kisebbségek felé. Az 1927–1944 között működő Magyar Revíziós Liga az irredenta tevékenység szervezését, összehangolását tűzte ki célul, arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, s ezzel elősegítse a revízió sikerét – Rothermere lord magyarbarát sajtókampánya, idegen nyelvű könyvek és folyóiratok megjelentetése, fontos európai városokban fenntartott titkárságok, újságcikkek és előadások által fejtette ki propagandatevékenységét. A revíziós propaganda szolgálatába kiemelkedő teljesítményeket is állítottak, ilyen volt például 1931 júliusában Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor világrekordot döntő óceánrepülése a Justice for Hungary! (Igazságot Magyarországnak!) nevű gép fedélzetén.
A belföldi revíziós propaganda hatására az irredenta jelszavak (Így volt, így lesz!, Mindent vissza!) beépültek a hétköznapokba. A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Védő Ligák Szövetsége által 1920-ban kiírt, a magyarság akkori, a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos életérzését megjeleníteni hivatott pályázat által váltak közismertté Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna sorai, a Magyar Hiszekegy, amely a Horthy-korszak „nemzeti imája” lett.
Irredenta üzenetet hordozó szobrokat állítottak, ezekkel rokon a Polipölő és a Magyar fájdalom szobra is, vagy felavatták az ereklyés országzászlót 1928. augusztus 20-án a Szabadság téren az irredenta szobrok alkotta félkörív közepén. Az avatási ünnepségen a talapzat ereklyetartójában elhelyezték a csonka ország községeinek, az elszakított országrészeknek és a nevezetesebb történelmi helyeknek a földjét tartalmazó zsákocskákat.