Libáknak prédikál a róka, miközben titokban zsákba gyűjti őket, egy kopaszodó úr kíváncsian néz be egy hölgy szoknyája alá, és persze sárkányok, egyszarvúak, lovagok, szentek, címerek – mindezek a jelenetek nem egy szürreális festményen, hanem a középkori magyar kályhacsempéken találhatók. Tegnap nyílt meg a Szívmelengető középkor. Kályhák és kályhacsempék a középkori Magyarországon, 14–16. század című kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, a tavaszi fesztivál részeként.
Aki még nem látott középkori kályhacsempét, az talán legyintene a téma hallatán, vagy csak vállvonogatva térne be egy ilyen kiállításra, mert látott már elég csempét a metróban. Csakhogy a középkori kályhacsempék igazi iparművészeti kuriózumok, a Magyar Királyság pedig, mint sok másban – például az ötvösművészetben –, ebben a mesterségben is remekelt, amire igen jó példa az esztergomi palota hatalmas, oroszlán alakú kályhalába, és sorolhatnám.
A kályha igazi európai találmány, a XII. század körül találták fel Svájcban, onnan a délnémet területeken terjedt el, majd a Duna mentén eljutott Magyarországra is, királyaink pedig Közép-Európában az elsők között vették át a technikát és a díszes kályhacsempék használatát, ami a polgári lakosság és nemesség körében is elterjedt.
A Szívmelengető középkor című tárlat nem csak egy európai találmány sikerét mutatja be
Fotós: Teknős Miklós
A kályha úttörő lényege az volt, hogy füst nélkül fűtötte a szobát, az agyag pedig olcsónak számított és könnyen lehetett formázni. A középkori ember rögtön díszíteni is kezdte, és rövid idő alatt Európa-szerte szinte presztízstárggyá vált. Mint Végh András, a BTM Vármúzeum igazgatója mondta, a középkori ember kevés képet láthatott a mindennapokban, ezért igyekezett jelképeket, példázatokat, népmeséket, bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázolni az otthoni kályhacsempéken, amelyeken a házastársi élet és az intimitás is megjelent. A fentebb említett libáknak prédikáló róka egy XV. századi besztercebányai, polgári kályhacsempén található, és egy Európa-szerte ismert közmondást jelenített meg, amely érdekes módon éppen Magyarországon nem terjedt el: ,,Ha a róka prédikál, vigyázz a libákra!”
Körülbelül négyszáz kályhacsempét állítottak ki, ezek nagy része a történelmi Magyarország területéről származik – Besztercebánya, Székelykeresztúr –, de bécsi és moldvai kályhacsempét is láthatunk a tárlaton. A Szívmelengető középkor a kályhacsempe kialakulását, majd különféle divatkorszakait is bemutatja – a gótikustól a reneszánszig –, ahogyan azt is, hogyan szivárgott le a királyi udvarokból a nemesi udvarházakba, és hogyan terjedt el divatja a módosabb paraszti portákon is.
Ez utóbbi jelenséget egy lovagi motívum ,,leszivárgásával” mutatják be, hiszen látható a királyi udvar számára mesterfogással készült eredeti, mintaadó darab és annak minősége, majd a főúri csempék, a polgáriak és utána a szó eredeti értelmében vett kézműves csempe is, amit paraszti portákon készítettek. A BTM-nek körülbelül tízezer darabos gyűjteménye van, de ennek nagy része töredék. Ez viszont a régész-restaurátoroknak jó hír, hiszen egy csempe hiányzó részeit így analóg módon pótolhatják, és helyre lehet állítani töredékes sorozatokat.
A kiállításon egyéb hasonló, préseléses technológiához használt tárgyakat is kiállítottak, például pecsétgyűrűket vagy mézeskalácsmintákat, de rekonstruáltak egy hatalmas középkori kályhát is, kisfilmeken pedig a helyreállítás folyamatát vagy a geometrikus minták megrajzolásának sajátos rendszerét is meg lehet nézni.
A kiállítás szeptember 2-ig látogatható.
