– Hisz a véletlen találkozások erejében?
– Abszolút hiszek, és keresem is ezeket a lehetőségeket. A Virágvölgy egy olyan párról szól, akik nagyon különbözőek, sosem gondolták volna, hogy lesz egymáshoz közük, mégis egy véletlen találkozás miatt valamilyen módon megpróbálnak úgy tekinteni egymásra és egy csecsemőre, mint ha valódi család lennének. Van egy feszültsége annak, ha két nagyon különböző ember találkozik, és rövid időre megélhetnek egymással valamiféle intimitást. Azt hiszem, sok ember vágyik arra, hogy váratlanul új emberi kapcsolatokba kerüljön, és olyan dolgokat tapasztaljon meg ezáltal, amit előtte még soha.
– A tudatalatti jelentőségét is kereste? Ez lehet az oka, hogy sérült embert választott főszereplőnek?
– A filmjeim fő témáját nem tudatosan választom. Bizonyos képek, emberi szituációk fognak meg, valószínűleg tudattalan folyamatok miatt, és ahogy elkezdjük megírni a történetet, útközben alakul ki, hogy a film pontosan miről szól. A tudattalan talán úgy is megjelenik, hogy a főszereplőim nem reflektált emberek, nem látnak rá önmagukra, olyan vágyaik vannak, amelyek saját maguk előtt is rejtélyesek. Mint például Lacinál a szeretetvágy, vagy az, hogy olyan szeretne lenni, mint bárki más.
Személyes vonulata is van a sérült emberekhez való érdeklődésemnek: anyukám gyógypedagógus, édesapám pedig mozgássérült, így pici gyerek koromtól kezdve része volt az életemnek ez a jelenség. Azt tapasztaltam, hogy az értelmi sérültség olyan drámai helyzeteket idéz elő, amire nincs jó megoldás, mert a társadalom olyan nyomást mér ezekre az emberekre, ami a vágyaik elérésében akadályozza őket.
– Kevés a magyarázat a főszereplők hátteréről és közöttük sem hangoznak el kérdések. Miért döntött emellett a dramaturgia mellett?
– Laci nemcsak a személyisége miatt nem tesz fel kérdéseket, hanem mert el akarja hinni, hogy ami történik vele, az igazságon alapul. A történet elején leszázalékolják, kimondja róla a társadalom, hogy nem képes önállóan felelősségteljes döntéseket hozni. De ő ezt nem akarja elfogadni, van egy erős vágya arra, hogy olyan legyen, mint bárki más, például hogy felelősséget vállalhasson másokért. Amikor hirtelen lehetősége adódik arra, hogy családot alapítson, egy percig sem tétovázik, hiszen azt gondolja, hogy ezáltal megélheti azt, hogy teljes értékű ember. Bianka esetében egy olyan femme fatale karakter lebegett a szemünk előtt, akinek erős kapcsolata van a belső ürességgel, és arra törekszik, hogy ezt kitöltse. Közben érkezik a semmiből és eltűnik a semmibe, mint például Karády Katalin a Valamit visz a víz című filmben. A kettejük találkozásában azt tartottam izgalmasnak például, hogy éppen egy morálisan zűrzavaros lány segíti hozzá Lacit ahhoz, hogy gazdagodjon egy életre szóló tapasztalattal, amitől tartása lehet a jövőben. Mindennek persze van egy melankóliája.
– Civilekkel dolgozott, nem talált profik között megfelelőt?
– Néha intuíció, hogy megtalálunk-e valakit a szerepre. Lacit viszonylag hamar megtaláltuk, Bianka szerepére pedig személyesen legalább negyven-ötven színésznőt kerestünk meg, de valahogy velük nem működött igazán az, amit szerettem volna. És közben egyre inkább látszott, hogy a mellékszereplők amatőrök lesznek. Bianka – Berényi Bianka – első találkozásra meggyőzött a jelenlétével.
– Volt olyan célja, hogy a mai társadalom felelőtlen fiataljait és a családalapítás meggondolatlanságát is bemutassa?
– Nem gondolkodtam azon, hogy a fiatalok kallódásáról szóljon a film. Engem is meglep, hogy mennyire erősen benne van Bianka karakterében ez a legújabb kori enerváltság. A normalitás iránti vágy drámája foglalkoztatott, a boldogságkeresés, egy instant családalapítás, vagyis amikor hirtelen két szereplő belekerül egy olyan helyzetbe, hogy mindenféle előzmény nélkül lesz egy családjuk. Érdekes, arra sem gondoltam, amikor a filmet készítettem, hogy rengeteg család alakul gyorsan a válások gyakorisága miatt. Azt hiszem, mostanában sok ember tapasztalja meg azt, hogy hirtelen lesz egy „új” gyereke.
– Miközben aggódunk értük, elhiteti a film, hogy béke és szeretet van köztük, és közben a béklyók levetését, a hippikultuszt is visszahozza kettejük állapota.
– Ez sem volt volt tudatos, de abszolút benne van a hippivilág a Virágvölgyben. A 70-es évek feeling a lakókocsival, a virágkoszorúval – miközben áthatja az egészet egyfajta különös időtlenség. Utóbbi egyébként célom volt, ahogy az is, hogy peremkerületekben forgassunk Budapesten. A jellegzetes pesti „ott maradtság” érzést is megtaláltam Békásmegyeren, ahol sok jelenet játszódik.
– Volt olyan nézői visszajelzés is, amely létfilozófiát fedezett fel benne, a miért is vagyunk itt valójában kérdését. Tudatosan teszi fel ezt a kérdést a méhsztoriban például?
– Ez is érdekes észrevétel, pedig erre sem gondoltam. Apám, aki a való életben is méhészkedik, egy kis szerepbe belekerült a filmbe. Megkértem Biankát, hogy kérdezgesse apámat, és nagyon szépen rezonált az egész filmre a válasza, egy rövid példázat a méhekről. „Egy kaptárban minden nap meghal nyolcszáz méh, és születik másik nyolcszáz. Olyan, mint az igazi élet. Születünk, meghalunk. Csak a méheknél ez naponta megy.”
– Az első filmeseket segítő Inkubátor programban támogatta a filmalap a munkát. Miben különbözött ez más forgatásoktól?
– Az egyik legmeghatározóbb, hogy körülbelül negyed-ötödannyi pénz volt rá, mint egy átlagos magyar nagyjátékfilmre, amit a filmalap támogat. A kis költségvetés miatt komoly korlátokkal szembesültünk a munka során, amelyekből próbáltunk erényt kovácsolni. Ezenkívül volt egy mentorunk Enyedi Ildikó személyében, aki folyamatosan követte az alkotói folyamatot, és segített a nehéz döntéseknél.
– Hogy látja a mentora, Enyedi Ildikó a már elkészült Virágvölgyet?
– Amikor először látta a közel kész változatot, fel volt dobva, és meghívott egy sütire. Örült a filmnek, megállapította, hogy van egy olyan „magja”, amit a tervben is érzett, és ez nem veszett el. Számomra ez nagyon fontos volt, mert a filmrendezés állandó kompromisszumok kérdése, annyi megalkuvás adódhat forgatás közben, hogy könnyen elhalványulhatnak az eredeti törekvések.
– Karlovy Varyban kapott olyan visszajelzést, ami megérintette?
– A nemzetközi kritikákban, leírásokban folyamatosan megjelent, hogy a Virágvölgy egy „punk-rock film”. Meglepett, de örültünk neki.
– Milyen fesztiválutat jár be a közeljövőben?
– Sok helyen fogják játszani szerte a világban, a végleges listát még nem tudom. Párhuzamosan két filmem megy most fesztiválokra. A Kilenc hónap háború című dokumentumfilmet is most fejeztük be, amelyben kilenc hónapon át követtük a kárpátaljai Jani életét, akit besoroznak katonának és Kelet-Ukrajnában kellett harcolnia. Legkorábban novemberben lesz látható Magyarországon.
– Forgatókönyvírást kezdett el tanulni, hogy lett mégis rendező?
– Korábban jártam bölcsészkarra, és már akkor rájöttem, hogy nem vagyok egy íróasztal mögött ülő alkat, emiatt nem akartam sosem csak forgatókönyvíró lenni. A szervezés és a társasági élet része kellett legyen a munkámnak. Filmrendezéssel szerettem volna foglalkozni már a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt is, és már akkor sejtettem, hogy a forgatókönyv szerepe fel fog értékelődni, ezért jelentkeztem erre a szakra, és egyáltalán nem bántam meg.
– Évekkel ezelőtt alapította az Erdélyi Vándorszínházat, amely szórvány magyar területeken tartott előadásokat. Mi lett ennek a sorsa?
– Az egyik legvagányabb Kárpát-medencei filmes workshopon, a Filmtett táborban találtuk ki annak idején a vándorszínházat néhány színész barátommal. 2007-től szinte minden nyáron tartottunk előadásokat erdélyi falvakban, nagy sikere volt, és óriási élményt jelentett nekem. 2013 környékén valahogy nem tudtuk úgy finanszírozni a társulatot, hogy az általam elvárt szakmai színvonalon tudjunk dolgozni. Átalakultak a pályázati rendszerek, és nem fértünk be szinte sehová. Így abbahagytuk, de örömmel látom, hogy utánunk indultak hasonló kezdeményezések Erdélyben, talán szolidabb szervezési ambícióval, mint a miénk.
– Milyen nagyjátékfilm terve van folyamatban?
– Egy testépítőnőről írunk forgatókönyvet, a most nagyon aktuális testkultuszról. Az a központi témája, hogyan próbál visszatalálni saját testéhez egy nő, miután elidegenedett tőle. Nemes Anna festőművésszel együtt írjuk, és ahogy a Virágvölgynek, ennek az új filmtervnek is Muhi András a vezető producere.