Két nagyon fontos kötetet jelentetett meg az Orpheusz Kiadó: Csontos János beszélgetéseit tartalmazza mindkettő; az Építészkorzó építészekkel, az Írókorzó pedig írókkal és költőkkel folytatott társalgásainak leirata.
„Az Írókorzó eredetileg televíziós sorozatnak készült a Glokafilm gyártásában, Szabó Mihály rendezésében. A huszonöt perces epizódokban Csontos János »korzózik« a költő- és írótársakkal életük néhány nevezetes helyszínén. (Csontos János epizódjában a sétatárs: Ködöböcz Gábor.) A cél a néző – és az olvasó – »beavatása«: a szakmai vallomások mellett hétköznapi helyzetekben, olykor szokatlan szerepekben is megmutatni az adott alkotót. A forgatásokra túlnyomórészt 2016 során került sor – a könyvváltozat a Pósa Zoltánnal 2008-ban készült »ősepizód« leiratát is tartalmazza.
A sorozat nemcsak az ország és a Kárpát-medence megannyi tájára, hanem Európa más államaiba, sőt a karib-tengeri szigetvilágba is elkalandozik. Ebben a kötetben a »korzózó« beszélgetéseknek az élőbeszéd esetlegességeit kifésülő, szerkesztett változata olvasható” – áll az Írókorzó című kötet hátlapján, és ez nagyon szépen összefoglalja a lényeget.
Az emberek ugyanis – bármennyire is mást igyekszik mondani erről a mára már szintén meghaladott posztmodern irodalmi felfogás – még mindig kíváncsiak a szerzőre (nem csak a műre és nem is csak a műnek a rájuk, az életükre gyakorolt hatására), mint amilyen kíváncsiak voltak például a romantika korában – vagy mindig is. És ennek a két kötetnek éppen az az egyik erőssége, hogy bátran megmutatja a magánélet nem köztudomású részeit (vagy az alanyok bátran behívják/beengedik a stábot és az olvasót életüknek ebbe a szentélyrészébe). Sőt a köteteknek (műsoroknak) gyakran ez is az egyik fontos szervezőelvük: „Itt állunk…”, kezdi a mondatot a műsorvezető-beszélgetőtárs, és általában az alany számára fontos helyszínnel ismerkedhetünk meg.
Az olvasó meg rácsodálkozhat a szűk környezetnek az életre gyakorolt hatásaira, a szerzők életének ikonikus és aktuális helyszíneire, és így szinte észrevétlenül jutunk el a művészettel, az alkotással kapcsolatos, nagyobb horderejű vallomásokhoz. És éppen így nem lesz jelentősége a beszélgetések pontos időpontjának sem: olyan témákra terelődik ugyanis a szó minden esetben, ami kizárja az időbeliség esetlegességének megkérdőjelezhető fontosságát.
Az Írókorzó szereplőit jórészt ismerem (személyesen is), de meg kell mondanom, rengeteg olyan dolgot megtudtam a könyvből róluk, amit sem szakmai, sem kocsmai beszélgetéseken azelőtt nem mondtak el – már csak ezért is hálás szívvel olvastam a kötetet. Az Építészkorzó (amely kötet összeállításában, a kérdések szerkesztettségében jól érzékelhető Csontos Jánosnak az átlagosnál jóval nagyobb vonzódása és tudása az építészethez és az építészetről) olvasása során pedig annak örültem, hogy a szakbarbárság korában milyen üdítő dolog kilépni a csupán csak irodalmi paradigmából és az interdiszciplinaritás jegyében kissé megmártózni egy másik fontos (nem csak) művészeti ág megismerésében.
Nagyon lelkiismeretes olvasó vagyok, és itt is mindent elolvastam – állítom, nemcsak a barátaimról eddig megszerzett tudásom lett teljesebbé, de mind az irodalmári, mind az építészi hitvallások olyan, teljesnek ható megfogalmazásaival találkoztam, amelyeket roppant lelkesítő volt ilyen mennyiségben olvasni. Néha éreztem, hogy jó volna képernyőn is látni a helyszíneket, mert mint fentebb írtam, igen fontos, szimbolikus jelentőségük van a beszélgetőpartnerek számára, de tagadhatatlan, hogy pusztán az olvasói képzeletre hagyatkozva is tökéletesen élvezhető minden momentum.
Általában nehezen olvasunk forgatókönyveket, leiratokat, hiszen a képi világ elengedhetetlen feltétele a szöveg teljességének, de ebben az esetben kénytelen vagyok kivételt tenni. Az azonban biztos, hogy televíziós műsorként is érdemes megnézni az egyes epizódokat. Részleteket elárulni az egyes beszélgetésekből nem volna szerencsés, mert nekem biztosan más volt fontos, különleges, új információ, mint a beszélgetőtársaknak, és hát mindenkitől illene – és lehetne! – idézni mondatokat, amire nincs lehetőségünk itt, ezért arra biztatom az érdeklődőket, hogy keressék a könyveket, amelyekben kortárs írók és építészek mondják el magukról az ott (!) és akkor legfontosabbnak érzett gondolataikat.
Csontos János: Építészkorzó. Írókorzó. Szerkesztette: Szabó Mihály. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2017