Feledhetetlen találkozásokat teremtett a Momentán Társulat a Művészetek völgyében kialakított Momentán udvarban a Főhős című sorozatával: az improvizálásra építő csapat a fesztivál alatt több alkotónak tett fel személyes, spontán kérdéseket, és válaszaik alapján valós információkon alapuló szituációkat hozott létre róluk, a közönség bevonásával. Hatodik éve saját színházzal működik az operaház mögött a Momentán Társulat, amely rögtönzésen alapuló előadásaival szórakoztatja a közönséget. A völgyben fesztiválozók örömére idén másodszor is felállították színpadukat változatos, a nézők ötleteire is építő műsoraikkal.
A színész-rendező, színházigazgató olyan részleteket is elmondott magáról, amelyekről aligha olvashattunk
Alig férünk el a nézőtérnek felállított padokon, de körülbelül kétszer annyi az álló néző, sőt még a kapuból is figyelnek a Momentán udvarban Kapolcs közepén a fesztivál utolsó előtti napján. A Főhős című sorozat és a spontán helyzeteken alapuló színház igen népszerű a völgyben; a vendég, Mácsai Pál színész-rendező, színházigazgató olyan részleteket is elmond magáról, amelyekről aligha olvashattunk.
Ha nemzetközi hírű filmrendező Mácsai Pál életéről forgatna, vajon James Cameron, Pedro Almodóvar vagy Woody Allen kezébe adná-e az életéről szóló forgatókönyvet a színész? – teszik fel a kérdést a Momentán tagjai. A színész Pedro Almodóvart választaná, e döntéséből és a magáról elmondottakból születik majd meg bő óra elteltével itt Kapolcson a képzeletbeli Almodóvar-film, a „Pablo” néhány perces színpadi beharangozója.
Sokan tudják, hogy édesapja Mácsai Pál festőművész volt, de alig esik szó megjelent interjúkban arról, hogy ki volt az édesanyja.
„Édesanyám Gáspár Katalin volt, fűzőkészítő kisiparosként dolgozott, a Szent István krt. 18.-ban egy egyszobás udvari lakásban volt a szalonja, mely egyúttal a nagymamám lakása volt. Ott zakatolt egy Csepel varrógép, és ott varrták az alsóneműket, fürdőruhákat a hölgyeknek… Tehát ő ezzel foglalkozott, meg azzal, hogy kibírta a bátyámat, engem meg az apámat, ami szintén egy életfeladat. Apámat a saját szakmáján kívül nem nagyon érdekelte semmi, mégis nagyszerű apa volt. Nagyon lassú munkamódszerrel dolgozott, realista, látványalapú festő volt, egy finom kezű reneszánsz alkotó. Ha bezárkózott dolgozni, nem szerette, ha megzavarják.”
Noha sokan azt feltételezik róla, hogy jó fiú volt tanulóéveiben, Mácsai elmesélte, az egyik tanévben negyvenhét intőt gyűjtött össze, ezért az igazgatónőhöz küldték. „Miért kell neked új ellenőrző, Pali? – kérdezte tőlem az igazgatónő. – Mert elvesztettem a régit – feleltem én. Nagyon jó és elismert pedagógus lévén visszakérdezett: biztos ez, Pali? Én igennel feleltem, mire ő átadta az újat egy intővel, miszerint a gyerek nem mond igazat. Ebből a lépésemből is kitűnik, hogy a politikai érzékem rendkívül gyenge volt.”
A Terápia sorozat sikere kapcsán arra kíváncsiak a nézők, hogy jó terapeuta lenne-e Mácsai Pál. „Nem hiszem, mert magamra figyelő típus vagyok, lekötöm saját magam. Tanulnom kellett a másokra figyelést, bele kellett jönnöm.”
Az Örkény Színház ifjúsági színházpedagógiai programjáról szólva – melyben partner a Momentán Társulat is – arról beszélt, hogy kamaszkorában, amikor az ember a legtehetségesebb, rendkívül sokat jelentett, ha valaki komolyan vette. „Fontos élmény volt, amikor Gálffi László eljött hozzánk a gimnáziumba, aki csak néhány évvel volt idősebb nálunk, de híresség volt. Meghatározóak voltak nekünk ezek a pillanatok, mégsem ez vonzott a színházhoz.”
Sokáig nem tudta, mi akar lenni, de már az orvosi pálya lebegett előtte, amikor egy alkalommal lement a Pinceszínházba. „Csodálatos amatőr színház volt, doh- és izzadságszag keveredett odalent, csomó ember a földön feküdt és hasi légzést gyakorolt, és közben sziszegett. Egy nem színész alkatú ember egy ilyen hangulatra azonnal azt mondja, hogy ez nem az ő terepe. Én azonban azonnal kisimultam, és azt gondoltam, hogy ennek értelme van.”
Végtelenül boldog volt, amikor elsőre felvették a színművészetire – emlékszik vissza a művész, a közönség is a boldogságról faggatja.
„A boldogság az én esetemben nagyon pici eseményeknél dübörgő erővel jelentkezik és nagyon hamar el is múlik. Sok közülük a magánélethez, a jelen életemhez és szerelmekhez kötődik. Próbafolyamatban is lehetnek ihletett öt percek, nem túlzok, mindössze öt percek, amikor valami megoldódik, kitisztul, és az ilyen felismerés olyan, mintha egy kapu nyílna ki, ami mögött egy birodalom van. Egyszer csak megérted azt a jelenetet, amit addig nem tudtál megfejteni.”
Értelmetlen keresni az állandóságot – állapítja meg a művész. „Az egyetlen értelmes hozzáállás a dolgainkhoz, ha tudomásul vesszük, hogy folyamatosan változnak. Ez azt is jelenti, hogy a pillanatokat meg kell élni, még akkor is, ha kissé közhelyesen hangzik. És ebben a folyamatos változásban valamiképp stabilnak kell tudni lenni.”
