Bevallom, nehezen barátkoztam meg anno az oratóriummal. Gyerekként zeneileg befogadtam, de a cselekményt nehezebben értettem meg, mint egy opera vagy még inkább egy operett esetében. Ugyan az oratórium is színpadon játszódik, és az előbbiekhez hasonlóan szólóénekek, duettek, tercettek, kórus és zenekar többtételes epikus kompozíciója, de jelmez nélkül adják elő. Kicsit segített, hogy az oratóriumok tárgya többnyire bibliai eredetű, de ha „világi” téma került a szemem-fülem elé, bizony hiányzott a segítő jelmez, nehezen azonosítottam be a szereplőket csupán a zene alapján.
Az oratórium műfajának első igazán jelentős mestere Giacomo Carissimi XVII. századi olasz barokk zeneszerző, a római iskola egyik legjelentősebb képviselője és vezéregyénisége volt, a műfaj betetőzője viszont Georg Friedrich Händel, akinél az oratórium minden eleme a legmagasabb szinten érvényesül. A szöveg és a cselekmény zenei ábrázolására nagyon nagy hangsúlyt fektetett, nála az oratórium igazi drámai műfaj, néha egészen egyszerű kifejezőeszközökkel, máskor erőteljes disszonáns akkordokkal. Nem véletlen, hogy halála után sem hagyott alább Angliában az „oratóriumláz” és, hogy a későbbi korok jelentős zeneszerzőire gyakorolt hatása tetten érhető, akár Haydn A teremtés és Az évszakok, akár Mendelssohn Éliás című oratóriumát vizsgáljuk.
Magyarul is megjelent (1962-ben) Romain Rolland Händel című irodalmi értékű monografikus életrajza a nagy komponistáról. Ebben a szerző azt írja a Solomon oratóriumról, hogy „költészettől és örömtől sugárzó zenei ünnep”. Találó megállapítás. Ezt a művét Händel a nagy mitológiai és bibliai tárgyú oratóriumok – Deborah, Athalia, Sándor ünnepe, Saul és Izrael Egyiptomban, Cecilia-óda – után évtizedekkel írta. Az 1740-es éveket megelőzően többször került mélypontra vetélytársai gáncsoskodása és egészségi problémái miatt. Végül a vetélytársak elmaradtak, agyvérzéséből is felépült, és visszanyerte munkakedvét, munkabírását. Az évtized végén írta meg drámát nélkülöző, derűs, kissé allegorikus oratóriumát, amely idilli zsánerképek sorozata Salamon király udvarából – valóságos zenei ünnepség.
A mű szövegének alapja részint az Ótestamentum (a Királyok és a Krónika könyve), valamint Josephus Flavius Antiquitates című írása. Kivételesen legnépszerűbb része nem egy szóló, hanem egy zenekari tétel, a Sába királynőjének érkezése című közjáték. Az én kedvencem viszont a zárókórus, a nagyszabású dicsőítő ének: „Dicsérje az Urat minden nemzet, egyedül az Úr jóságos és hatalmas.”
A február 1-jei zeneakadémiai hangverseny címszereplője, Xavier Sabata nem ismeretlen a magyar közönség előtt: az operaház Vivaldi Farnace című produkciójában szintén a főszerepet alakította 2015-ben. Sabata nemzedéke egyik vezető kontratenor énekese. A koncert a Savaria Barokk Zenekar és Németh Pál karmester Händel oratóriumait bemutató sorozatának része.