A párbeszédek pergők, a karakterek pár erőteljes vonással felskiccelt, abszurd figurák. Mégsem adják könnyen magukat ezek a mesék. Lázár Ervin a Négyszögletű Kerek Erdőt kortalan meditációs térnek írta meg, ahol különféle, kedves és bumfordi archetípusok többnyire a Godot-ra várás állapotában vannak. De Mikkamakka sokkal rendesebb, mint Godot, mert ő kivétel nélkül mindig megérkezik, ahogy illik is, elvégre mégiscsak ő gyűjtögette össze ebbe a téren és időn kívüli, ásram- vagy kolostorszerű beavatási térbe tanítványait.
Alapvető döntés, hogyan gondolkodunk a karakterekről. Ugyan oroszlán, nyúl, ló szerepel a történetben, de írónk nem állatmesét írt. Ők nem állatok, hanem, mint fönt mondottuk, archetípusok. Papp Janó elemelt jelmezei nagyon egészséges párbeszédet folytatnak a művel. Bruckner Szigfrid díszes, aranyrojtos-bojtos házikabátot visel, Nagy Zoárd hétmérföldes koturnust és cilindert, Ló Szerafin pedig tökéletes ficsúr a kékre kent hajával és szakállával. Sehol egy unalmas műfül, műfarok, a szerzői szándék téren- és időnkívülisége süt a bazári színekből. Egyedül Mikkamakka farmerruhája hagy bennem hiányérzetet, értem a szándékot, hogy a kisfiú – erre még visszatérünk – civilségére akartak az alkotók ráerősíteni, de azért mégis vágynék látni egy igazi „csavargókülsejű egyént”, ahogy a mester írta. A gumiabroncsokból, egyebekből tákolt díszletet is öröm nézni, Bruckner Szigfrid gardróbszekrényének ajtaja és kukucskálója jó ziccereket ad. Végre szellemes, színészbarát díszlet, nem a napjainkban divatos sivárság, amit a „letisztult” titulussal szoktak lenyomni a torkunkon fantáziátlan tervezők.
Minden karakternek megtalálták a maga kis színpadi játékát, amitől a jelenetek többek lesznek az írott szó adaptációjánál. Aromo az írógépével kényszeres csinovnyik. Vacskamati nagyvonalú, szerethető szangvinikus. Szörnyeteg Lajos autisztikus parasztasszony – Dobos Judit elegánsan eszköztelen, akkor is röhögtető, ha nem csinál semmit, csak egyszerűen jelen van. Hát még amikor megijed a pomogácsoktól, és segítséget kérve bőgi rádiójába: sós! Nagy Zoárd figurája körül érezhető még egy kis zavar, tény, hogy az író is vele foglalkozott a legkevesebbet, meg fává instruálni se könnyű valakit, de majd kinövi magát. Dömdödöm figurája is izgalmasan árnyalódott: Tóth Géza koncepciójában a kerek erdő lakói közül ő az egyenes gerinc, a szilárd erkölcsi rend, a megingathatatlan jellem. Minden dömje és dödömje az igazság tiszta fényében ragyog. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon sem agresszívan handabandázó diktátor – handabandából úgyis van elég a színen –, hanem suttogó manipulátor, biberachi, jágói cselszövő.
Sehol egy unalmas műfül, műfarok, téren- és időnkívüliség süt a bazári színekből Fotó: Havran Zoltán
És akik a legizgalmasabb problémákat vetik föl: Mikkamakka és Maminti. Az ő rendezői értelmezésük nagyon messze van a könyvtől, szó sincs macskaképű, csavargókülsejű egyénről, sem kicsi, zöld tündérről. Mikkamakka kisfiú – gyermekszínész játssza – Maminti pedig vele anyai viszonyban áll. Ők tulajdonképpen nem is tartoznak a kerek erdő lakói közé, ők a mi világunkból érkeztek. E viszonyrendszer a Micimackóéra hajaz, azt sejteti, hogy Mikkamakka hétköznapi kisfiú, mint Róbert Gida, aki egy mesterrel, egy vezetővel utazásokat tesz képzelete világába.
Dr. Zirrzurr, a fog- és elmeorvos is Maminti, ez is ráerősít a felülről vagy kívülről érkező, problémamegoldó minőségre.
Ez az értelmezés még nincs minden dramaturgiai pontban tökélyre játszva, de izgalmas, bátor, dicsérendő kísérlet, semmi esetre sem önkényeskedés a Lázár Ervin-i szövegkorpusszal. A szöveghez egyébként szerencsére hűek, a röhögtető és elvarázsoló nyelvi poénok nem tűntek el, nincsenek alárendelve a közérthetőség démonának, magyarán szólva senki nem akarja a gyereket hülyének nézni, és megmagyarázni neki, mit jelent az a gyábokolás, hiszen úgyis tudja. Egyetlen kurtításra füleltem fel, a pomogácsok kezében lévő gyíkleső és békanyúzó valamiért közönségesen gyilokká változott, pedig mindkettő gyönyörű szó, már Montágh Imre is megmondta. Vannak viszont kedves kis pluszapróságok, a könyvben írt szitakötőszóra Ló Szerafin riposztol egy lókötőszót, Nagy Zoárdnak beszólnak, hogy gyantás vagy, de emlékezetesek a cselekményhez hozzátett szituációs játékok is, Bruckner Szigfríd láncfűrészes magánszáma kazooval, vagy Zordonbordon hőseink fölé magasodó árnyéka – ez utóbbiból többet is elbírt volna a darab. Nemes küzdelem ez nemes anyaggal. Küzdjenek csak, és könnyen lehet, hogy megkapjuk az egyik legjobb Lázár Ervin-előadást.
A Pinceszínház Karaván Színházzal közös produkciója
Szereplők: Lawson Richard Hanh/Berecz Kristóf Uwe/Kaszás Dániel, Nyári Szilvia, Rózsa Krisztián, Sipos Eszter, Nyári Oszkár, Pászik Krisztofer, Dobos Juci, Horváth Kristóf, Nyári Pál, Nagy Anikó, Farkas Dorina/Tabatabai Nejad Flóra/Tauber Boglárka, Trieb Bence
Rendező: Tóth Géza
Díszlet: Somogyi Zoltán
Jelmez: Papp Janó
Dramaturg: Balázs Júlia
