Megszokhattuk, hogy a Jameson CineFest versenyfilmjei nem mennek el szó nélkül napjaink össztársadalmi dilemmái mellett, sőt azokat a maguk nyersességében, a probléma mélyéig hatolva ábrázolják.
Háromszor és töretlen népszerűséggel vetítették a fesztiválon a norvég Utoya, július 22. című filmet, amely a 2011-ben Utoya szigetén történt brutális terrortámadás eseményét mutatja be egy fiatal lány, Kaja szemszögéből. A hetvenkét percet egyetlen snittben rögzítette Erik Poppe rendező, a vágatlan megoldás képes arra, hogy a nézőt még inkább behúzza a paranoia, a végeláthatatlan menekülés élet és halál közti hajszájába, a percenként változó tudatállapot váratlan fordulataiba.
A tömegmészárlás történetét túlélők elbeszélései alapján készítette el Erik Poppe, fiktív szereplőkkel. A 68. Berlini Filmfesztiválon debütált alkotás hazájában hetekig a legnézettebb játékfilm volt, a magyar mozikba a CineFest után, szeptember 27-én kerül.
A versenyszekció amerikai filmjei közül Debra Granik rendezése, a Ne hagyj nyomot! egy visszatérő dilemmát, a társadalomból való teljes kivonulás lehetőségének kérdését feszegeti, és miközben a felszínen a civilizációt tagadó filmről beszélünk, a mélyén egy speciális apa-lánya történet szívszorongató pillanatait éljük meg.
A Ne hagyj nyomot! egy sajátos szülő-gyermek kapcsolat történetébe avat be
Fotó: Sony
A vadonban, a világtól elzárva kamaszlányával élő férfi történetének első felében még az a kérdés, engedi-e a társadalom, hogy valaki a rendszerből kiszakadva, a saját törvényei szerint éljen, ám a cselekményben előrehaladva egy másik dilemma válik erősebbé: ráerőltetheti-e ezt az életformát a gyerekére: a saját életválságát joga van-e a szülőnek a lányára örökítenie.
A nyolc év után először nagyjátékfilmmel előállt Granik munkája ettől a finom átmenettől a legérdekesebb, hiszen a film egy adott pontjától sokkal inkább leválássztori, mint civilizációellenes, romantikus újhippi mese. Nem véletlen, hogy a legerősebb mondatok is ebből az aspektusból fogalmazódnak meg, történetesen a tizenöt éves lány, Tom szájából, aki a „Hol van az otthonod?” kérdésre annyit válaszol: „Apával.” Kicsivel később az apjához feltétlenül kötődő, de szociális közegre vágyó kislány közli az apjával: „Meg kell értened, hogy ami benned elromlott, bennem még nem romlott meg.”
Mennyit ad hozzá a képzeletünk egy történethez? Többek között ez a kérdés merülhet fel a dán Bűnös című munkát látva. Gustav Möller sajátos tempójú thrillere csaknem másfél óra alatt egyetlen arcot mutat közelről.
A rendőrőrsön éjszakai ügyeletben lévő készenléti diszpécsert, Asgert egy emberrablás miatt hívják, rajta múlik, hogy meg tudja-e állítani az eseményeket, sikerül-e segítséget nyújtania. A Bűnös Gustav Möller játékfilmes bemutatkozása, a mozi a Sundance filmfesztiválon debütált, és azóta számos díjjal jutalmazták. A hazai mozik október 25-én kezdik vetíteni.
