Hobo dalszövegírói, fordítói munkásságának elindulásában, mondhatni eszmélésében Bob Dylan az első ősforrás. A szerző-előadó 1968-ban az újvidéki, Új Symposion nevű avantgárd irodalmi újságban olvasott először Dylan (és Jim Morrison-, és még sok más)- fordítást. Akkoriban nem volt divat lemezborítóra szöveget írni, az átlagos magyar zenerajongók leginkább oroszul tudtak (valamennyit), a legendás angol muzsikusok szövegeit megérteni nem volt kis dolog.
Az említett fordítás a Desolation Row volt, Hobo ennek hatására írta azt a szöveget, ami jóval később, a Hobo Blues Band Vadászat című lemezén Orgia címmel vált ismertté – és bizonyos körökben házibulik hajnalainak rendszeres, csoportos, lelkes, ám előadóművészileg megkérdőjelezhető értékű szavalatának tárgyává. Bob Dylan szövegei nem csak Hobo számára jelentettek ősforrást, inspirációt: az énekes elmondása szerint rengeteg brit vagy amerikai sztár (vagy akkor még csak majdnem sztár) kezdett Dylan hatására komolyabb eszmefuttatásokat is papírra és dalba gondolni annál, hogy Ő szeret téged, Je, je, je.
Az ilyen műfordítások fordulatosan zajlanak Hobo életében: a protokoll szerint a dalszövegből született műfordítást vissza kell „nyersfordítani” eredeti nyelvre, s azt láttamoztatni a jogtulajdonossal – a gyakorlatban az általa megbízott lektorral, így a Viszockij-fordítások esetében Hobo Marina Vladyval (táv)dolgozott együtt. A Mick Jagger-fordítások során ugyan nem ismerkedett meg a Rolling Stones (feltehetően biológiai értelemben is halhatatlan) frontemberével, viszont az Éjféli csavargó (Midnight Rambler) „Én lelövöm a frigid nőket, mert semmi jóra nem valók” sorairól a lektor azt állította: jobb, mint az eredeti.
A Nemzeti Színházban tartott sajtótájékoztatón ott volt Vidnyánszky Attila, a teátrum igazgatója is, aki megjegyezte: ahogyan Hobo annak idején beemelte a magyar köztudatba Viszockij munkásságát, úgy Bob Dylan hazai reputációjára is ráfér egy új impulzus. Arról ugyan nem esett szó, hogy Dylan dalainak volt már egy nagy hatású interpretátora, aki annál inkább megérdemli, hogy ideírjuk nevét, hogy napjainkban kevésbé áll reflektorfényben: a Magyar Kultúra Lovagja címmel is kitüntetett Dinnyés József daltulajdonos, aki olyannyira összefonódott a köztudatba Dylannel, hogy a vele egyivásúak csak Bob Dinnyésnek becézték. Nem tudom, Hobót fogja-e valaki a premier után Hobob Dylannek becézni, mindenesetre egy általa elmondott érdekes adat fényében (Dylan prágai koncertjén 15 ezer, míg a budapestin ötezer néző volt) bizony érdemes újra és újra foglalkozni a titokzatos csavargó dalaival.
A legutóbbi, Hobo Sapiens kötet címét továbbgondolva, most Hobo Ludens néven jelenik meg egy majdnem-összes – a szerző saját bevallása szerint a majdnem oka saját trehánysága. Nincsen benne a kötetben például a Petőfi Oratórium vázlata, melyet anno egy házkutatás során vittek el a szerzőtől, aki kisvártatva el is felejtette, hogy valaha is ilyet írt – a róla szóló rendőrségi aktákat pedig soha nem olvasta el, így ő lepődött meg a legjobban, mikor valaki, rajongási célzattal, eljuttatta hozzá a szöveget.
Benne van ellenben teljes terjedelmében a Rolling Stones Könyv, amiből a rendszerváltás előtt mindössze 130 ezer példányt nyomtak (szerzőjének 40 ezer pengő forintokkal honorálták a sikert), meg a többi könyv, a novellák, a már említett fordítások, a dalszövegek, a monodrámák és a színdarabok. Utóbbiakat Vidnyánszky Attila rendezésében már láthatta a közönség – Hobo és Vidnyánszky egyébként 2000-ben, Beregszászon kezdett együtt dolgozni. Amint a Nemzeti Színház igazgatója fölidézte: a gázsi kolbászos rántotta formájában manifesztálódott.
Most már azért szerencsére jobban megy neki.