Király László József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas erdélyi költő olyan életkorba érkezett, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ha itt és most nincs is lehetőség érdemben méltatni egy hosszú, gazdag életutat, de legalább egy kis jegyzettel hadd köszöntsem hetvenötödik születésnapján.
Furcsának tűnhet, ha Király László apropóján Farkas Árpád Köszörű-időben című verse jut eszembe: „Marad a láz, ugye fiúk, az ereinkbe / Búgó liliom-lángú lárma / Az égig szökken, ugye a hátgerinc, / és nem csavarodik fel a szivárványra! / Marad a hit, ugye fiúk, a mindent legyűrő / Skarlátvörös hit, / És nem búvunk meg vén vadakként, tunyán / Nyalogatva küzdelmünk nyitott sebeit!” Furcsának tűnhet, de van magyarázat.
Sokszor jártam úgymond Király László nyomában, fizikai értelemben is. Sóvárad, ahol született, Szováta, ahol érettségizett, Kolozsvár, ahol az egyetemet végezte, és ahová kis kitérő után visszatért, hogy a város és egyáltalán a romániai magyar irodalom meghatározó személyisége legyen, az én életemnek is részét képezte.
1967-ben a Forrás-sorozatban megjelent Vadásztánc című első kötete nem az első találkozásom volt a verseivel, neve az Utunk hetilapból már ismerősen csengett. 1970-es, Ballada a fáradt asszonyokról máig egyik kedvenc verseskötetem, nemkülönben maradandó élményt adott Az elfelejtett hadsereg. A kék farkasok című regényt Kis Harai Mihály csalódásain keresztül pedig nemcsak az ő, hanem a saját nemzedékem számvetésének is éreztem. Pedig akkor, 1972-ben még sejtelmünk sem volt arról, mi vár még ránk.
Amiért viszont Király Lászlóról mindig az idézett Farkas Árpád-sorok jutnak eszembe, az Gálfalvi György tizenegy kortárs erdélyi magyar íróval készített interjúkötete, a Marad a láz. Gálfalvi az Erőltetett menet soraival kérdi: „De mit tehetnénk vad kimondás-szeretőnkkel, / lesújt, megöl, vigasztal, ijeszt, hajt és követel”? Mire Király válasza: – A kérdésre, hogy mit tehet a költő, mások már megadták a választ: írhat. Mindent meg kell írnunk, ami velünk történt, s amit mindezzel kapcsolatban érzünk és gondolunk.