Tegyünk eleget a szíves invitálásnak: sétáljunk vissza az időben két-három évszázadnyit, s vegyük szemügyre, mik és hogyan történhettek elődeink világában. A gyulai Almásy-kastély látogatóközpontjának megtervezői-létrehozói gondoskodtak arról, hogy időutazásunk egy pillanatig se fulladjon unalomba, hogy a megelevenedő tárgyak, személyek, történetek elvarázsoljanak hitelességükkel.
Mindehhez járul még a prizma sokfélesége: az éppen aktuális, Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban című kiállítás a legkülönbözőbb eszközöket használja fel, hogy bevonja az érdeklődőket a saját értékterébe. Videót nézünk, zenét hallgatunk, interaktív játékokba kapcsolódunk be, kelmét tapintunk, parfümöt illatolunk, vagy akár rávehetjük a virtuális komornyikot, hogy ezüstöt tisztítson, asztalt terítsen vagy cipőt fényesítsen.
És mi más szolgáltathatná mindehhez a remek hátteret, mint a Harruckern–Wenckheim–Almásy családok története, tárgyi emlékei, levelezése, szokásrendje – és az időközben sokat változott, de mégis megőrződött kastélyépület?
A legizgalmasabb élmény az, hogy végre teljességet látunk. Ezúttal nem csupán a főúri élet egy-egy kellékének felmutatásával kápráztatnak el, hogy a megidézett pompára koncentráljunk, hanem működésében, összefüggéseiben látjuk a kastély életét. A múzeum tervezői igyekeztek minden helyiséget az eredeti helyén visszaállítani, s így egyszeriben feltárul az a világ, amelyben ezek a tárgyak, történetek eleven életet éltek.
Már a belépés után rálátást nyerhetünk az épület és lakói krónikájára egy hangulatos múltidéző videó, illetve a kiszolgálószemélyzet hierarchiáját áttekintve. És máris áttekinthetjük a cselédség lakosztályait, azok minden kellékével együtt, el-elidőzve az érdekesebb részleteknél. Jól látható módon hosszas kutatások előzték meg az anyag összeállítását, de a kiállítás mégsem a terjedelmes feliratozásokkal akarja ezt bizonyítani, hanem például úgy, hogy rekonstruálja a mosás vagy vasalás menetét, és levetíti az érdeklődőknek. Nem sztereotípiák köszönnek vissza: megtudhatjuk, hogyan tudta a cselédlány ellenőrizni a vasaló hőfokát, mennyire körültekintőnek kellett lennie, nehogy bekormozza a ruhát, meg azt is, hogy azért volt szükség annyi alsóneműre, fehér fodorra, mert az ilyen színű anyagokat lehetett csak hatékonyan tisztítani.
A konyha és környéke az élelmiszerek tárolásának és tartósításának témakörében is rengeteg új információval lepi meg a látogatót. Ma, a hűtőszekrény, fagyasztó és egyéb korszerű eljárások világában nem haszontalan elgondolkozni azon, hogy egy-két évszázaddal ezelőtt még egy arisztokrata háztartás működése is milyen problémákkal küszködött a mindennapokban. A berendezők látványossá tették ezt a részleget is, megjelenítve a konyhai kellékeket, élelmeket (talán a műzöldségek műsárral való prezentálása azért kissé túlzás).
Megállhatunk – vagy leülhetünk hordozható kisszékünkre – az időgép előtt, akár félórára, elmerengeni az épületegyüttes sorsán, mely tanúja volt pusztító tűzvészeknek, de királyi látogatásoknak is.
Az „úri” részlegre érve a női, férfi közösségi és gyerekbirodalmak tárják fel titkaikat. A szalonok, hálók mellett itt is a legbelsőbb személyzet kap helyet. Belepillanthatunk az öltöztetés rejtelmeibe, az illatok, kiegészítők, lábbelik használatába, és illemtanból is leckét kapunk, sőt fel is mérhetjük tudásunkat ezen a téren. A főúri gyerekek annak idején bent is hallgathattak madárcsicsergést: a mostani példányok szintén otthonosan berendezkedtek a hatalmas ketrecben. A gyereknevelés apropóján tárul fel a kastély környezete, napirendje. Fotózható árnyjátékot is beillesztettek ebbe a térbe a kicsik örömére – itt pár percre még akár jelmezbe is öltözhetnek.
A kultúra kiemelt szerepére sok apróság utal a hajdani térben, de a mostani tárlat is megemlékezik a fontos eseményekről, személyiségekről, melyek kapcsolhatók a helyszínhez: az első kastélyban játszott színdarabról, Munkácsyról és Dürerről.
A gyönyörű mennyezetfestéses régi kápolnaterem pedig a mai kulturális programok befogadó színhelyévé válik a tervek szerint.
Az 1849-ben lefegyverzett szabadságharcos tiszteket is vendégül látta a kastély, ezért ezeket az eseményeket is megidézi egy szépen elrendezett, audio-anyaggal is színesített terem. Az ajándékboltba, kávézóba vezető részen pedig „megnyílik” a föld: üvegborításos padló alatt láthatjuk az alapozás egy feltárt darabját.
Persze sokat lehetne mesélni még, hiszen számtalan különlegesség található a falak között. De leginkább megélni, megtapasztalni érdemes mindezt, ahogyan tette ezt másfél hónap alatt közel tízezer látogató.
Dombi Ildikó, a kiállítóhelyek irányítója-vezetője elmondta, hogy a nemrég nyílt kastély forgalma szerencsére nem befolyásolta negatívan a szemközti gyulai vár látogatottságát, sőt a két látványosság erősíti egymást ilyen szempontból. Kombinált jegyeket is árulnak, melyekkel az egész történelmi-kulturális komplexum körbejárható. Az igazgatónő szerint a látogatók számára az interaktív elemek a legvonzóbbak, és azt is értékelik, hogy sokrétű információhoz juthatnak, sok szálon elindulhatnak a mélyebb rétegek felé.
Kvalifikált csapat dolgozik a látogatóközpontban, többek között ötdiplomás, nyelveket beszélő tárlatvezető segíti a munkát. A hosszú ideig elhanyagoltan, méltatlan állapotban sínylődő épület most visszakapta régi fényét, és a környék egyik fontos kulturális intézményévé nőheti ki magát. A város önkormányzata közel 2,5 milliárdos összeget nyert egy uniós pályázaton a komplexum rendbehozatalára, így két év és néhány nap alatt adhatták át a múlt értékeire kíváncsi látogatóknak.