A közönség reakciói már akkor elárulták, hogy a cseh nézők és a Kelet-Európa egyetlen A kategóriás filmszemléjére odasereglett szakma egyaránt értője és rajongója a magyar valóságban gyökerező műnek. A szombat esti díjátadó gála mégis – az alkotók számára – váratlan örömünnepbe torkollt, hiszen Hajdu filmje hozta el a verseny fődíját, a Kristályglóbuszt, emellett a filmbeli alakításáért a legjobb színésznek járó elismerést is a rendező vehette át.
A film a drámairodalomban gyakran kiaknázott témát, a családi kapcsolatokban őrlődést dolgozza fel: Farkas és felesége, Eszter gyakran veszekednek kisfiuk, Brúnó nevelése ürügyén. Ebbe a feszült légkörű lakásba érkezik éjjel Eszter nővére és családja, akik sikertelen kitelepedési próbálkozásuk miatt egy év után hazatérnek Svájcból. Nem tudni, mennyi ideig terveznek Farkaséknál maradni. A két család együttélése és konfliktusai a hétköznapi nyavalyáinkra reflektálnak.
A hazai nézők ismerhetik a filmbéli alapszituációt. Hiszen Hajdu Szabolcs jegyez egy azonos című kamaradrámát is, amelyet tavaly áprilisi bemutatója óta sikerrel játszik a Maladype Színház, szintén Hajdu rendezésében. Izgalmas ilyen művet látni, amelyet ennyire erősen dominál egyetlen alkotó habitusa, hiszen Hajdu íróként, rendezőként és színészként is részt vesz az alkotófolyamatban, itt is együtt dolgozik állandó alkotótársával, feleségével, Török-Illyés Orsolyával, ráadásul az előadásban – és a filmben is – férj-feleséget alakítanak.
Fokozott személyességre számíthatunk tehát anélkül, hogy bármiféle bulváros magamutogatást vagy a szennyes kiteregetését látnánk, hiszen a műben az alkotók a gyereket nevelő barátaik, ismerőseik tapasztalatait is felhasználták, ez a fajta sallangmentes megszólalás pedig a szereplőgárda sajátos összetételéből és a pontosan körülhatárolt karakterekből egyaránt ered.
A film létrejötte is külön történet. Az a fajta mese, amelyben a legszegényebb és legkisebb legény hűséges segítői által végül eléri a célját. Azok, akik rajonganak a független filmekért, méltán emelik ki, hogy a csekély költségvetésből, a színészi játékra, a sajátos filmnyelvre koncentrálva, általában baráti összefogásból született alkotásoknak külön aurájuk, szerethető lelkük van.
Ilyen Hajdu állami támogatás nélkül megvalósult filmje is, amelyet a saját otthonukban forgatott a családja együttműködésével – a felesége mellett a gyerekei is szerepet kaptak –, a Maladype társulatából ismerős kollégáival, Tankó Erikával és Szabó Domokossal. Sikeresen teljesítették azt a kihívást is, hogy ne filmszínházat, ne fényképezett színházi előadást mutassanak meg a vásznon. Kifinomult és egységes képi világot teremtettek, amely a szűk tér ellenére csöppet sem hat színpadiasnak vagy mesterkéltnek. Ebben tizenhárom operatőr segített, akik egytől-egyig Hajdu tanítványai: a Budapesti Metropolitan Egyetem végzős filmoperatőr művész mesterszakos hallgatói.