A csodagyár március 31-én, délután kezdte működését: a házigazda Napsugár Bábszínház tagjaiból álló Rokodál együttes koncertjével, melyet meg-megszakítottak a tavalyi bábos drámaíró versenyről szóló képsorok, bejátszások. A felszabadult jókedv közepette az írók, rendezők és bábszínészek meglehetős érdeklődéssel várták, milyen cikk is kerül majd ki abból a bizonyos kalapból.
A sorshúzást egy kisfiúra, a bábszínház tiszteletbeli tagjára bízták, s csakhamar kiderült: az elkövetkező éjszakán Az atkáktól tüsszög? című újságcikk fogja szolgáltatni a témát a drámaírók számára. A rövid írás arra hívta fel az olvasók figyelmét, hogy a párnák több év alatt a tömegük egytizedének megfelelő atkát és atkaürüléket is felhalmozhatnak magukban, és ez allergiát válthat ki.
A három szerző közül Vörös István szerint lett volna érdekesebb cikk a Békés Megyei Hírlap kínálatából, Szabó T. Anna mosolyogva közölte, hogy maga is porallergiás, Markó Róbert pedig egy barátjára emlékezett, akit Atkának becéztek az általános iskolában.
Persze ezek csak az első reakciók voltak, az éjszaka folyamán sokkal meghittebb viszonyba kerültek a szerzők az allergén témával. Reggelre pedig meg is érkeztek a darabok, hogy innentől már a zsűri törje a fejét azon, hogy melyik a legsikerültebb, s a – már előre szintén kisorsolt – rendezők, színészek, bábkészítők, zenészek előadásokká varázsolhassák őket.
A rendezők mindannyian lelkesedéssel fogadták a darabokat – állításuk szerint a szerzők gondolkodásmódja is nagyon passzolt az egyéniségükhöz, így az olvasás után szinte azonnal hozzáláttak az olvasópróbákhoz. Remek példát nyújtott ez a verseny arról is, hogy miképp lehet jókedvűen csapatban dolgozni, még a feszített tempó és rövid határidő ellenére is.
Ráadásul a felkészülést folyamatos próbatételek szakították meg: „civilek” ülhettek be bármikor belekukkantani a játékba, újságírók kértek interjút, megérkezett egy díszletelem, elkészült egy báb vagy éppen a zenész fiúknak szabadult fel egy kis idejük, hogy bekapcsolódjanak a próbába.
A Bárka szerkesztőségében pedig mindezzel párhuzamosan készült a folyóirat különkiadása, melyet a bemutatókon már a közönség kezébe is adhattak – Varga Tamás pedig blogot vezetett a történésekről. Ha majd kipihenték magukat a résztvevők, jó érzés lesz visszaolvasni a részleteket – s belelátni a párhuzamos műhelyek munkáiba is.
Vasárnap 15 órakor már minden készen állt, hogy elkezdődhessenek a bemutatók; igaz, sokan a résztvevők közül igencsak fáradtan teljesítették az utolsó nagy kihívást. Az előadásokban viszont nyoma sem volt a kimerültségnek: három egészen különböző, de egyformán friss darabot láthattunk.
Vörös István drámája az Atkák címet viselte, alcíme szerint Párnakomédia egyformákra és különbözőkre, emberekre és másokra, ezt követte Szabó T. Anna darabja, az Allegria – avagy a diadalmas kispárna című egyéjszakás egyfelvonásos, végül pedig Markó Róbert művét mutatták be, az Ami fénylik című példázatot.
És a szokásos közhellyel ellentétben most nemcsak a zsűrinek volt nehéz dolga a legjobb darab kiválasztásakor, hanem a közönségnek is: sokan tanácstalanul álldogáltak az urna előtt a még kitöltetlen szavazólapjukkal kezükben az utolsó előadás után.
Végül ezek az eredmények születtek: a legjobb színész díját Schneider Jankó kapta, a legjobb színésznő Telenkó-Oláh Tímea lett, a legjobb drámát Szabó T. Anna írta, a legjobb rendezőnek Kuthy Ágnest választotta a zsűri.
A legizgalmasabb férfikaraktert Bonczidai Dezső formálta meg, a legizgalmasabb női karaktert Spergel Anna, különdíjban részesültek a háttérműhelyek és a színház zenekara, akik ezúttal is jó néhány slágergyanús dallal lepték meg a nézőket. A közönség szavazatai alapján a legjobb előadás díját az Atkák nyerte, melynek írója Vörös István, rendezője Katkó Ferenc volt.
Lenkefi Zoltán, a Napsugár Bábszínház igazgatója köszönetet mondott mindazoknak, akik akár hosszú utat is megtettek azért, hogy ebben a teremtő „őrületben” részt vegyenek, s igazi varázslattal ajándékozhassák meg az igényes produkcióra éhes kicsiket és nagyokat.
