– 2010-ben hosszú menetelésbe kezdett az írószövetség: több nekifutásban megpróbálta birtokba venni saját Bajza utcai székházát. Ez az újságíróknak már a rendszerváltozás idején sikerült, azóta már túl is adtak rajta; az írók e tekintetben mostohagyerekek maradtak. Hol tart most ez az elhúzódó „szabadságharc”?
– Egy tavaly novemberi kormányrendeletnek köszönhetően versenyeztetés nélkül ingyenes használatba kaptuk az épületet, amelynek fejében olyan közfeladatokat kell ellátnunk, amilyeneket voltaképpen eddig is végeztünk, csak így még nagyobb súlyt kapott ez irányú tevékenységünk.
– Milyen közérdekű feladatokat lát el manapság a szervezet?
– Alapvetően a nemzetközi kultúrdiplomáciát említeném, amit a rendelet is kiemel. De voltaképpen a többi tevékenységünk is az: nyilvános könyvtárat, íróiskolát működtetünk, tevékenyen részt vállalunk a közművelődés szervezésében és alakításában, napi gyakoriságú konferenciák, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, kiállítás-megnyitók, születésnapi köszöntések, emlékülések, versszínházi előadások, koncertek bonyolításával.
– Az 1956-os forradalom szellemi előkészítésének kiemelt helyszíne volt az írószövetség. Hogyan sikerült és sikerül részt vállalnia a 60. évforduló méltó megünnepléséből?
– Az 1956-os Emlékbizottság kiemelten támogatta törekvéseinket és programsorozatunkat, amely átnyúlik jövő tavaszig. Rendezvényeink szinte az év elejétől zajlanak. Túlvagyunk egy sikeres szavalóversenyen, amelyen a diákok Gérecz Attila verseivel indulhattak egy szabadon választott ’56-os vers mellett. Volt versszínházi premier is, amelyet munkatársam, Rózsássy Barbara költő állított össze a váci füveskerti költők verseiből Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek részére, Arccal a földön a XX. század címmel. Azóta már több helyszínen is bemutatták, többek között a Tokaji Írótáborban.
Három kategóriában pályázatot hirdettünk az ifjabb nemzedékek számára. Novellaíró pályázatunk díjait október 23-i ünnepségünkön osztottuk ki: első helyezést ért el Novák Zsüliet, a második Haklik Norbert, a harmadik pedig Weiner Sennyey Tibor lett. Képzőművészeti pályázatunk legjobbjaiból kamara-kiállítás nyílik a közeljövőben. S hátravan még a zenei pályázatunk eredményhirdetése. Ez utóbbin saját dallal, illetve 1956-os vers megzenésítésével is indulhatnak. Szeptember 29-én elindítottuk a közkedvelt Versek szódával című színházi talk-show-nk 1956-os sorozatát, amelynek vendégei ezúttal olyan alkotók, akik a forradalom idején voltak fiatalok, és valamilyen formában részt vettek az eseményekben. Ágh István megsérült a Kossuth téri vérengzésben, Ferdinandy György és Sárközi Mátyás emigrálni volt kénytelen, Buda Ferencet lecsukták a verseiért. Október 5-én egy látványos kerítés-kiállítást nyitottunk székházunk Bajza utcai és Városligeti fasori frontján.
A tárlaton azon költőknek, íróknak a nagyméretű portréi, idézetei, életrajzai láthatók-olvashatók egy-egy korabeli utcakép hátterével, akik aktív szerepet vállaltak a forradalom idején. 1956 filmeken címmel filmklubot indítottunk; flashmobokkal az utca embereit kívántuk megállítani pár percre, hogy felhívjuk a figyelmüket az írók 1956-os szerepvállalására. Szakmai konferenciát szerveztünk íróink, irodalomtörténészeink részvételével. Készül az 1956-os emlék-weboldalunk, amelyen egyrészt mindezt dokumentáljuk és a lehető legszínesebb formában a még szélesebb közönség elé tárjuk; másrészt összegyűjtjük ama dokumentumértékű írásokat, hang- és képanyagot, olvasmányokat, a legújabb reflexiókat, amelyek az irodalom és 1956 kapcsolatát hivatottak feltárni, reprezentálni. Erős Kinga kollégám interjúalbumot készít kortársainkkal, akik megjárták a forradalmat. Hiánypótló és nagy erejű kiadvány lesz, amely reményeim szerint okulásul szolgál majd az elkövetkező nemzedékek számára is.
Október 29-én nagyszabású emlékülést szerveztünk a Parlament felsőházi termében, amelyet a Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László nyitott meg, és alelnöke, Lezsák Sándor vezetett. 2017 februárjában látványos épületfestészeti fényelőadásra készülünk, amely székházunk Városligeti fasori oldalán lesz látható. Felkért alkotója a nemzetközileg is jegyzett és keresett Bordos László Zsolt. Azt hiszem, mindezen programmal, kiadvánnyal, akcióval méltóképpen adózunk 1956 szellemi öröksége előtt, és reményeink szerint az ifjúságot is megszólítjuk velük – nem csupán közönségként, de alkotóként is.
– Egy szövetség, amelynek az irodalom a fő profilja, elsősorban klubestekkel, könyvbemutatókkal, konferenciákkal, kiadványokkal tud részt venni a szellemi-művészeti diskurzusban. Mit emelne ki az elmúlt évek rendezvényeiből és intellektuális terméséből?
– Nem is konkrét programokat emelnék ki, inkább olyan reformokat, amelyekkel megpróbáltunk a XXI. század kihívásaira releváns válaszokat keresni és adni. Például elhelyeztük a szervezetet a digitális térben, hogy reprezentáljuk létét és működését. Portálját nemrég meg is újítottuk, hiszen időről időre meg kell újulni, ha nem akarunk lemaradni. Évek óta használjuk a Facebook csatornáit is a közönségszervezéshez. Készül Instagram-oldalunk. Sarkig tártuk a székház kapuit a szélesebb közönség előtt is, hogy további olvasók és érdeklődők meghódítására induljunk. Tettük ezt egyrészt úgy, hogy összművészeti programokkal közismert fesztiválok szereplőivé váltunk; másrészt úgy, hogy csatlakoztunk például a Múzeumok Éjszakájához, melynek köszönhetően olyan közönséget is becsaltunk székházunkba zenés vagy gyerekműsorainkkal, amelyik addig azt sem tudta, hol van, vagy hogy van ilyen.
– Hogyan próbálják összekötni az irodalmi hagyományt a kortárs irodalommal?
– Azt hiszem, az eddigiek is már illusztrálják a választ. Igyekszünk hidakat verni a generációk közé, hogy élénkebb és gyümölcsözőbb legyen köztük a párbeszéd. Voltaképp már ezt tanultam tízévi szerkesztői munkám során is a Magyar Naplónál Oláh Jánostól. Ez nem csupán az én és munkatársaim kötelessége, de az egész nemzedékemé. Ha ez a párbeszéd besül, miképp adhatnánk tovább az utánunk jövőknek elődeink, mestereink és a magunk örökségét?
– Milyen a szövetség viszonya más kulturális és írószervezetekkel?
– Jó kapcsolatot alakítottunk ki a Magyar Művészeti Akadémiával, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívummal, a Lakitelek Népfőiskolával, amelyekkel több programot is közösen bonyolítunk, valamint a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Íróakadémiájával. Nemrég a 90 éves magyar PEN Klub tartott nálunk egész napos konferenciát. Más irodalmi szervezetekkel is békében élünk: nem mindig felhőtlen a kapcsolat, de bizonyos szakmai és érdekvédelmi kérdésekben közös nevezőn vagyunk. A határon túli társintézményekkel kifejezetten gyümölcsöző az együttműködés. Itt elsősorban az Erdélyi Magyar Írók Ligáját kell megemlítenem, de a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával is többször egyeztetünk. Mostanság keressük a lehetőségeit egy intenzívebb szakmai kapcsolat kialakításának a Kovács Vilmos Irodalmi Társasággal, hogy a kárpátaljai magyar irodalom újabb nemzedékét is jobban megismerhessük és megismertethessük az anyaországban.
– Kikre támaszkodik a napi szervezőmunkában?
– Kevesen vagyunk, mindenki több ember munkáját végzi, égetően szükség volna egy állandó külügyi munkatársra. Csak köszönettel tartozom kollégáimnak, akik az elmúlt hat évben is állták a sarat, nagyobb fokozatra kapcsoltak és segítették a munkámat. Erős Kinga titkár, elnökségi tag, Rózsássy Barbara rendezvényszervező, Molnár Beáta titkárságvezető, Peller Zsuzsa és Barcsik Ildikó gazdasági munkatársak, Erdélyi Dániel és Rácz Gábor, a székház rendben tartásáért és a rendezvények technikai hátterének biztosításáért felelős kollégák, Varga Krisztina oktatásszervező. A szervezet – a legifjabbak számára is – „láthatóvá tételében” tagadhatatlan érdemei vannak Gréger Zsolt grafikus barátomnak. De rendkívül sokat támaszkodhatok az elnökségre is, amelynek összetétele már önmagában is igazolja a nemzedékek párbeszédképességét: Csender Levente, Dobozi Eszter, Erős Kinga, Fekete Vince, Mezey Katalin, Vasy Géza. Köszönet illeti továbbá mindazokat a költő- és írótársakat is, akik oroszlánrészt vállaltak szerteágazó tevékenységünk egy-egy ágának a megerősítésében, továbbfejlesztésében.
– Hogyan tudja az elnöki munkáját összeegyeztetni a szépirodalmi tevékenységgel?
– Nagyon nehezen. Az elmúlt hat évben egy kis versválogatásom látott csupán napvilágot az Orpheusz Kiadónál, amely összesen tizenhét új verset tartalmazhatott. Idén könyvhétre jelent meg a többszöri nekirugaszkodással végre elkészült első regényem, a Szomjúság a Magyar Naplónál, mellyel nagy megtiszteltetés ért: elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának egyik Könyv Nívódíját.
– Megválasztása esetén a 2019-ig ívelő új ciklusban milyen új programelemeket tervez megvalósítani?
– Egy utolsó ciklus erejéig indulok újra az elnöki posztért, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Három stratégiai pontja van a tervemnek: méltóképpen végigvezényelni az 1956-os programokat, s részt venni az Arany János Emlékévben. Székházunk ügyét továbblendíteni, hogy ne csak ingyen bérlői legyünk műemlék és történelmi épületünknek, hanem tulajdonosai. Megfogalmazni a szervezet új szerepét, feladatát és jövőképét ebben a radikálisan megváltozott kulturális térben. És megnyitni végre a régóta zárva tartott irodalmi kávéházát, ahová az ifjúságot szeretném becsábítani programjainkkal, hogy jobban odaszokjanak a fiatalok is, segítve az utánpótlás kinevelésében, a jövő alakításában.