– Egy év telt el azóta, hogy bemutatták A lovasíjász című, Kaszás Géza rendezte filmet, amely – mint arra számítani lehetett – vegyes fogadtatásban részesült.
– Magát a lovasíjászatot nem érte kritika, egyik cikk sem merészkedett odáig, hogy a tevékenységünket negatív színben tüntesse fel. Véleményem szerint a hagyományőrzés gyakran abba a hibába esik, hogy az épp aktuális politikai folyamatokat próbálja kiszolgálni. Ettől én mindig tudatosan távol tartottam magam. Sokféle politikai kurzust megéltem már, és soha nem engedtem, hogy a lovasíjász sport díszletté váljon. Kialakult politikai véleménnyel rendelkezem, noha soha nem adtam ennek hangot, mondván, aki az enyémhez hasonló kulturális missziót tölt be, az ezt nem engedheti meg magának.
– A film egyik szándéka mindenképpen az, hogy a magyar pesszimizmus sötétjébe egy kis fényt vigyen. Nem gondolja, hogy a magyarok eredendően mindenhez pesszimistán közelítenek?
– Úgy vélem, hogy a magyar ember nem optimista vagy pesszimista. Én egyszerűen csak realistának nevezném. Ha a nagyszüleim egyik vagy másik álláspontot képviselték volna, nem valószínű, hogy a Don-kanyarból bármelyikük is épségben hazakerül. A tőlük kapott neveltetés az egész szemléletmódomat meghatározza, tehát magamat is a realistán gondolkodók közé sorolom. Számos helyen fordulok meg a világban, Németországtól kezdve Kínán át az Egyesült Államokig, ezért is fogadom kétkedve az ehhez hasonló sztereotípiákat. Sokfélék vagyunk, ez igaz, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy a magyar nem rosszabb a többi nemzetnél.
– Ha jól tudom, az elmúlt időszakban egy új íj kifejlesztése kötötte le az idejét.
– A legfrissebb újítás több mint örvendetes. Annak idején Cs. Sebestyén Károly etnográfus kutatásai révén sikerült a honfoglalás kori csontlemezek alapján az elődeink használta íjformákat beazonosítani. Az 1950–60-as években Fábián Gyula állati alapanyagok felhasználásával nagyszerű íjak megalkotásában segédkezett. Nem mondhatom tehát, hogy ne lett volna minta előttem. Gyakran hangoztatom, hogy nem az ősöket akartam követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Nem vetem el a modern technológiát az íjfejlesztésben. Elsődlegesen a lovasíjászat kiszolgálása a cél, ez pedig megköveteli, hogy a szélsőséges időjárási helyzeteknek ellenálló íjakat alkossunk. Régóta foglalkoztatott, hogy az ősök használta, fából készített és kétoldalt csontlemezzel megerősített merev szarvú íjat jó lenne könnyű fémből elkészíteni. Mostanában jöttek meg az első prototípusok, és bátran mondhatom, hogy nem lőttünk túl a célon, az új fejlesztés valódi, úttörő siker az íjkészítésben.
– Az íjak szempontjából létezik végcél?
– Az életemben az íjhasználat és az íjfejlesztés összefonódott. A feladataim törvényszerűen hozták magukkal az íjak minél tökéletesebbé válását, az állandó fejlesztést. Az íjaink nem a tervezőasztalon, hanem a terepen készülnek. A használat alapján mindig csiszolunk rajta kicsit.
– A világban elsőként Magyarországon van lehetőség lovasíjász-diploma megszerzésére. Miért fontos ez?
– A Testnevelési Egyetem elfogadta az itt, Kaposmérőn folyó gyakorlati képzést. Hatalmas öröm, hogy az egyetemen valaki lovasíjászként végezhet. Fontos a magasan kvalifikált szakember, komoly igény van rá, mert világszerte hódít a lovasíjászat. Kínában például idén adjuk át az első pályát, illetve az Egyesült Államokban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a sport. A lovasíjászatban hatalmas felfutási lehetőség rejlik.
– Évente kétszer tartanak felvételit a lovasíjászat iránt érdeklődő jelentkezők számára. A fizikai állóképességen túl a versmondás és az éneklés is elvárás. Ezek nélkül nem megy?
– Az irodalom és a zene elengedhetetlenül a magyar kultúra részét képezi. Amikor én azt mondom, hogy harcművészet, akkor a test, a lélek és a szellem összetartozásáról beszélek.
– A völgyben a természettel összhangban megalkotott környezet rendkívül idilli benyomást kelt. Ebből a természetes környezetből szemlélve a dolgokat, milyen véleménnyel van a világról?
– A görög drámák tanúsága szerint az antik világban az ember az istenek és a sors játéka volt, majd jött a shakespeare-i ember, aki már kettős életet élt. Látjuk, hogy Hamlet még tárgyal az ősök szellemével, azonban már nem mentes a kételkedéstől. A mai ember elszakadt az égi dolgoktól, az individuum kerekedett felül. A jelenkor az egót kicsit túlhizlalta.