A Norma az írónő korábbi könyveihez hasonlóan szintén többpólusú: ahogy a Tisztogatás egyszerre mutatta be a nők elleni erőszakot és a kommunista diktatúra rémtetteit, úgy az új regény is több problémakört jár körbe, amelyek néhány lényeges ponton természetesen kapcsolódnak egymáshoz.
A könyv főszereplőjének, Normának van egy rendkívül kivételes tulajdonsága: a haja naponta több mint egy métert nő, ezért egyfolytában vágni kell, és olyan kiváló minőségű, hogy rengeteget fizetnének érte. A lánynak azonban mindezt titkolnia kell, hiszen ha fény derülne arra, milyen gyorsan nő a turbánja alatt rejtegetett haja, akkor ki tudja, mi történne vele, elrabolnák, esetleg tudományos kísérleteket végeznének rajta, vagy egyszerűen csak szörnyszülöttnek tartanák. A lány azonban anyja halála után akarata ellenére kapcsolatba kerül egy hálózattal, amelyik illegális hajkereskedelemből tartja fenn magát, valamint külföldi béranyákat közvetít gyermektelen pároknak.
Ahogy Sofi Oksanen több interjújában is elmondta, a hírességek által divatba hozott hajhosszabbítás a szegényebb országokban hatalmas károkat okoz, vannak olyan területek, ahol egész települések teljes nőlakosságát fosztják meg a hajuktól és adják el az értékes fürtöket nyugatra. A haj egyértelmű termékenységszimbólum, ehhez kötődik az illegális hajkereskedelemmel foglalkozó bűnözői csoport másik tevékenysége, a „csecsemőgyárak” működtetése. A két, külön-külön is súlyos problémakör egymás mellett szerepeltetése tehát indokoltnak tekinthető, mégis ez a fajta halmozás a regény felépítése miatt kissé megbillenti a mű dramaturgiáját, az egyik fenyegetés elvonja a figyelmet a másikról, és fordítva. Ennek talán az is lehet az oka, hogy sem az írás műfaja, sem a terjedelme nem lehetett alkalmas arra, hogy az említett problémákat alaposan körüljárja. Ennek fényében viszont különösen didaktikusnak, szájbarágósnak hatnak az olyan direkt információkat közlő részek, mint például az, hogy „a hajfalvak lakosságának 80 százaléka a hajkereskedésből tartotta fenn magát”.
Ha azonban elvonatkoztatunk az Oksanen regényeiben jellemzően megjelenő társadalomkritikai száltól, és nem kérjük számon a vonatkozó részek viszonylagos felületességét a szerzőtől, akkor egy rendkívül jó, szépirodalmi igénnyel megírt, fordulatos krimit olvashatunk, amelyben az alvilági alakok elől menekülő, anyja halálának okát kutató főhősnő végre kénytelen szembenézni önmagával.
A kortárs Rapunzel-mesének is tekinthető történet mágikus szála pedig határozott feminista véleménynyilvánítás: a szépségipar korlátlan térnyerése a nők elnyomásának modern eszköze, Oksanen szerint ugyanis „az, aki uralja a hajat, uralja a nőket”. A mágikus elemek ugyan némileg kuszán jelennek meg a könyvben, nem mindig különülnek el elég határozottan a valóságtól, a krimi narratívája azonban szerencsére határozottam kijelöli a cselekmény ívét, így a regény könnyen olvasható marad, és rendkívül élvezhetően tárja elénk egy újfajta, XXI. századi női szuperhős történetét.
Bár az olvasóknak vélhetően nem a Norma lesz a kedvencük Oksanen könyvei közül, azért az kijelenthető, hogy ezt a regényét sem érdemes kihagyniuk azoknak, akik kedvelik a finn írónő műveit.
Sofi Oksanen: Norma, Scolar Kiadó, 2016