Már Jókai is tudta, hogy Füredre kell utazni ahhoz, hogy megérintsen a semmihez nem fogható, testnek és léleknek enyhülést hozó mikroklíma, de arról is említést tett, hogy a Balaton-parti városban egyszerre érintette meg fesztelenség és az elegancia kettőse. A felvidék emberemlékezet óta a művészek találkozóhelye, talán nem is lehet az országban még oly régiót kijelölni, amely az ennyire sokfelől érkező alkotók olvasztótégelyévé vált volna.
Ezt a közös szellemet, elcsépelt szóval élve életérzést ragadták meg három éve az Északi Part című folyóirat megálmodói, Salgó Adrienne és Erdős Gábor, akik az itt fejlődő közösségi élet és a táj esszenciájára építettek.
„Meglepett minket, hogy ilyen még nem létezett a környéken: vagyis szigorúan a Keszthelytől Balatonakarattyáig terjedő partvidéket összefogó klasszikus, jó minőségű kulturális lap hiánycikknek számított ” – mondta lapunknak Erdős Gábor, a lap felelős szerkesztője.
Felmerülhet a kérdés, hogy nem rekeszti-e ki ez a szigorú határvonalakat kijelölő szemlélet a Balaton délvidékén élőket, nyaralókat, valamiféle kulturális elitet meghatározva a tó lankásabb oldalán. De mint a szerkesztő mondja, semmiféle diszkriminatív szándék nincs ebben, csupán a régió sajátságának megragadása a cél.
„Ennek a vidéknek a hagyományairól beszélünk, természeti és épített örökségéről, mindazokról a fejlesztésekről, amiket a ma tenni akaró, gondos és önzetlen emberek vállalnak érte. Az egyén kreativitásáról. Inkább egy regionális életstílus-magazin az Északi Part, amelyből Budapesten van több is, de vidéken ekkora méretben még kevéssé találta meg a piacát. Szokás emlegetni a Toscana hasonlatot a felvidék kapcsán. Nem véletlenül, hiszen a borokban, a gasztronómiában, az épületeit tekintve, a több százéves hagyományaiban, színeiben, elragadó klímájában valóban tudja azt, amit az észak-olasz szőlőtermő vidék.”
Júniusban a helytörténeti szekció Tapolcára kalandozik, annak történetét fogja taglalni, de Badacsonyról mint bazaltvárosról is hosszú leírást olvashatnak majd, akik kézbe veszik a folyóiratot. „Ismert, hogy a háború előtt nagyon jelentős kereskedelmi központ volt Tapolca, a világégés azonban ezt a helyi értéket is szétverte, így gyakorlatilag a várost éltető gyökér eltűnt. Izgalmas folyamat ment ott végbe, kérdés, hogy miként talál magára mostanában a város, mit tud ebből a hagyományból felmutatni.”
Ugyanebben a számban lesz szó arról, hogy Balatoncsicsón lelkes fiatalok plébániaépületet újítottak fel, és az miként fog hasznosulni a jövőben. „A térséghez kötődő műalkotás is rendszeres rovata a lapunknak: most a Sipos József Eszter hagyatéka című, a felvidéken forgott film feldolgozásáról olvashatnak, továbbá Makk Károly, valamint a nemrég távozott Psota Irén és Krencsey Mariann filmtörténeti háromszögről is mesél az újság.”
Eddig tematikus különszámokkal is jelentkezett az Északi Part, volt már gasztronómiai és borászati különszám, idén azonban a magazin egészül ki egy melléklettel, ami a turizmusról, aktív szabadidőről szól. E mellé pedig egy külön megvásárolható térképsorozatot adnak ki, túrajavaslatokkal, a látnivalók leírásával, kifejezetten praktikus segítségként az útra kerekedőknek.
„Általában a turistatérképek rengeteg színes, kaotikus vonalrengetegében kell eligazodnunk. Ehhez képest mi felvázolunk tizenöt túraútvonalat, melyeket külön kis térképeken jelzünk, és minden fontos, egy turistát érdekelő helyi látványosságot megmutatunk, úgyszólván idegenvezetőként kísérjük el a kirándulót, meglepetésekkel teletűzdelve.”
Kérdés, mennyire szűkül majd le az ott nyaralókra a lap, vagy megszólítja a helybelieket is. Erdős Gábor szerint az itteniek érdeklődését is felkeltette az újság, a magukénak érzik és szívesen mutatják a vendégeiknek is.
A 200 oldalas lap kizárólag a hirdetési piacról próbál megélni, illetve van néhány más tevékenység, amelyet megmaradásának szolgálatába állít a csapat.
A hatodik szám június 24-étől a Balaton-felvidék mentén mindenütt felehető lesz, lokálpatriótáknak és azoknak, akik a fürdőzésen túl minőségi szellemi feltöltődésért is utaznak a régióba.