Dr. Osztie Zoltan atya, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének korábbi elnöke nyitja meg azt a kiállítást, amely a Testek Rabságában címet viseli, és amelynek keretében Hegyi Gábor festőművész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők a budapesti Szent Kinga Otthonban.
Az alkotó maga mesélt arról, mit tekint a művészet feladatának.
– Csoma Gábor festőművésznél tanultam meg az alapokat. Az ő műhelyében szívtam először magamba a terpentin szagú, füstös műhelyterem levegőjét, és rögtön magával ragadott a hely hangulata, nyugalma és az alkotó munka varázsa. Teltek az évek, és egyre világosabbá vált számomra, hogy a művészet kizárólag, mint esztétikum nem lehet cél. Az esztétikum csupán egy kísérő jelenség, ami igazán lényeges az a gondolatiság. A művészet kommunikációs eszköz, néma párbeszéd az alkotó és a néző között. A műnek üzenete, célja kell hogy legyen, mert ha ez hiányzik, a munka értelmezhetetlenné, értelmetlenné válik a szemlélőnek, csak úgy mint egy tárgy nélküli mondat. A művészet mindig tükröt tart a társadalom elé: amilyen a társadalom olyanok a benne élő művészek – fejtette ki Hegyi Gábor, aki rendhagyó kiállításra készül.
-A mostani kiállítás más, mint az előzőek. A szakralitás egyértelműen előtérbe került a munkáimban, én így reflektálok a világ történéseire. Egyfelől a Jóistenre, mint igazodási pontra szeretném emlékeztetni a szemlélőt, másrészt pedig görbe tükröt tartok ennek a groteszk társadalomnak, amiben élünk. Az ember önmagát helyezte középpontba a Jóisten helyett. Jóléti társadalmakról beszélünk, miközben sokszor mindennek nevezhetjük, amiben élünk, csak JÓ létnek nem. Az anyag nem tesz boldoggá, pedig mindenhonnan azt sulykolják belénk, hogy majd akkor leszel boldog, ha mondjuk drága autót vezetsz, és nagy házad van. A test az lehet, hogy erre vágyik, de a lélek nem ezt akarja. A kiállított munkáim erre a kontrasztra, a test és a lélek harcára hívják fel a figyelmet.
A kiállítást megnyitó Osztie Zoltán személye egyáltalán nem véletlen, a művész életében is komoly szerepet játszott és játszik a KÉSZ korábbi elnöke.
– Zoltán atya egy rendkívüli ember, még előző helyén, a Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya templomban ismertem meg. Szinte rögtön elnyerte az oda járó hívek tiszteletét és szeretetét az igényes, összeszedett prédikációival a vasárnapi szentmiséken, és a segítőkész, pozitív, energikus természetével. Mikor átkerült a Belvárosi Plébániatemplomba én követtem őt. Személyes jó viszonyban vagyok az atyával, ő adott össze minket a feleségemmel, kislányomat, Blankát is ő keresztelte meg. A mai napig vasárnaponként negyven percet autózom csak azért, hogy részt vegyek a miséin. Azt hiszem, hogy sok katolikus, sőt nem csak katolikus ember számára, mint ahogy nekem is, ő a zsinórmérték, ha a papi hivatásról beszélünk. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem őt.
Ha végignézünk a képeken, elemi erővel jelenik meg a szemünk előtt Jézus kereszthalála, majd feltámadása, sugárzik az erő a képekből és az installációkból. Hegyi Gábor tisztában van vele, honnan ered ez a szemlélődőt felkavaró empátia.
– Önmagam erejéből én semmire nem vagyok képes. A gondolatok a képeimen inkább felismerések, a kreativitás pedig Isten ajándéka. Mindenki kapott valamihez tehetséget az életében, és nyilván azért kapta, hogy használja azokat. Ha elfecsérli, a végítéletnél úgyis számon kérik rajta. Az erő, amit észrevettek a munkáimban, szerintem az magából a témaválasztásból és talán a szokatlan ábrázolásból fakadhat. Egy-egy részletet, képkockát ragadok ki az eseményekből, és ezeket szimbólumként jelenítem meg. Mint egy felkiáltó jel a falon – zárta szavait Hegyi Gábor, aki külön felhívta a figyelmet, hogy szándéka szerint a műveket egységében, „egy csokorban” érdemes átélni.
(Hegyi Gábor – Testek rabságában című kiállítás, 2017.október 6. – 2018. január 6. Szent Kinga Otthon, Bp. Egyetem tér. 5. A megnyitó fényét „The Anahit ” fogja emelni, aki előadja pár szerzeményét a frissen megjelent „In the dark” című albumáról)
