– Eddig mi valósulhatott meg a Rómer Flóris-tervből?
– Két éve úgy döntött a kormány, hogy 2016-tól kezdődően 200 millió forintot ad a határon túli magyar épített örökség megmentésére. Rómer Flóris születésének kétszázadik évfordulója miatt nevezték el így a programot. Az ezt megelőző években ugyanis csak néhány tíz millió forint jutott erre a területre, ezért felmértük, hogy az immár jelentős összeget hogyan tudnánk észszerűen elosztani. Legfontosabb feladatunknak a veszélyben lévő műemlékek megóvását, a fizikai állagvédelmet tekintjük, a források nagy részét erre fordítjuk. De ugyanilyen fontos az értékek dokumentálása, a feltárás és a nyilvánosság tájékoztatása is. A mostani munka eredményeként akár évszázadokra használható ismereteket szerezhetünk, miközben tudomásul kell vennünk azt is, hogy vannak olyan emlékeink, amelyeket fizikai valójukban már szinte lehetetlen megőrizni. Ezért fontos a tudományos leírás, a digitális felmérés és fényképezés. Ha azt nézzük, hogy egy-egy jelentős beavatkozás milyen költségvetéssel jár, nem lehetünk teljesen elégedettek.
– Hány műemléki helyszín fért bele a program első ütemébe?
– Amit az első évben vállaltunk, azt sikerült teljesítenünk. Kilencven helyszín támogatásáról döntöttünk, van, ahol már elvégeztük az állagmegóvást, más helyeken megkötöttük a szükséges szerződéseket, és van, ahol még csak az előkészítésnél tartunk. Két ütemben haladtunk, az egyedi döntések alapján 53 helyszínt, nyílt pályázat révén pedig 23 helyszínt támogattunk.
– Tavaly az erdélyi Kutyfalva XV. századi templomtornyát váratlan vihar tette tönkre…
– És a vis maior keretből egy héttel később már védőtető volt a tornyon, majd a károkat is sikerült elhárítanunk. A templomtorony végleges helyreállítása szerepel az idei terveinkben, új toronysisak kerül a régi helyére. Kiderült, hogy ha elszántak vagyunk, tudunk gyorsak és hatékonyak lenni.
A helyettes államtitkár a Nemzeti Hauszmann-tervről is beszélt
– Vasárnap avatják a restaurált tornaljai református templomot.
– A különböző programok egymásra épülnek, a gyors beavatkozás után jelentős rekonstrukciós munka következhet. Nem tudunk több tíz millió forintot egyetlen helyszínre költeni, de van értelme több éven keresztül néhány millióval támogatni egy-egy helyszínt. Egy-két millióból egy rossz állapotban lévő tetőt, egy freskót vagy faberendezést megmenthetünk, tehát évről évre látványos eredményeket érhetünk el.
– Beszterce-Naszód megyei Kiszsolna nem mindennapi eset. Milyen volt együttműködni a román hatóságokkal?
– A történet kuriózum, és látványosan példázza, hogy ennek a Rómer Flóris Tervnek nemcsak örökségvédelmi, hanem nemzetpolitikai és diplomáciai jelentősége is van. A kis Beszterce megyei falu akkor vált ismertté, amikor magyar restaurátorok megállapították, hogy a romos templom falán egy Giotto di Bondone eredetiről másolt freskót találtak, aminek az előképe Rómában a Szent Péter Bazilikában volt, de elpusztult. Európában csak három helyen találni hasonlót. Gondoljunk bele, ezt a ritka kincset a történelmi Magyarország területén, szászok építették, és ma már egy színrománná vált faluban található. Amikor eldöntöttük, hogy megmentjük a freskót, és felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, a romániai Beszterce megyével, akkor az első visszajelzések inkább kétkedők és értetlenek voltak. Miért akarnak ide pénzt hozni a magyarok? Aztán belátták, hogy a gáncsoskodás rossz fényt vetne rájuk, így inkább vállalták, hogy ugyanakkora összeggel támogatják az ügyet, mint mi. Ez a dicső múlt és az „összetett” jelen példája.
– Arra is volt példa, hogy a szlovák műemlékvédelmi hivatal gáncsoskodott?
– Arra kértem a Teleki Alapítványt, hogy mindenhol a helyi, hatályos jogszabályok betartásával járjanak el, hiszen nagyon kellemetlen volna, ha ennek a jó programnak az lenne a visszhangja, hogy a szabályok megkerülésével valósul meg. Minden esetben a tulajdonosok hozzájárulásával, szempontjaik tiszteletben tartásával járunk el. A tulajdonosok leggyakrabban a helyi egyházi közösségek, velük egyszerűbb együttműködni. Szerintem a hatóságok csak a saját előírásaikat szeretnék betartatni, így együtt kell működnie a tulajdonosnak, a hatóságnak és a beruházónak. Persze van, amikor harmonikus az együttműködés, és előfordul, amikor hosszabb tárgyalásokat és a beruházó részéről kompromisszumokat igényel egy-egy beruházás. Mi azonban sosem kötnénk olyan kompromisszumot, amely az érték megőrzésének szempontjaiból engedne.
– A borsi kastély felújítását is tervezik. Hol tartanak a tárgyalások?
– Ez számunkra különösen fontos, hiszen itt született II. Rákóczi Ferenc, és bízom benne, hogy idén áttörést érhetünk el. Ennek a legfontosabb előzménye, hogy Magyarország 2016-os költségvetéséből 889 millió forintot szánt a borsi kastély felújítására. Ez már egy évtizede témája a szlovák–magyar kapcsolatoknak, Áder János köztársasági elnök többször is tárgyalt a hivatalban lévő szlovák elnökkel, és megerősítették a szándékot, hogy a két ország ebben az ügyben együttműködik. Az első jelentős lépés tavaly történt, amikor találkoztunk Pozsonyban Ivan Secík kulturális ügyekért felelős államtitkárral, és megállapodtunk az együttműködésben. A szlovák kormány nem kíván akkora összeggel részt venni a felújításban, mint amekkorával a magyar állam. Ezt tudomásul vesszük, és ha kell, egyedül is megteremtjük a feltételeket. Egy gazdasági társaságot szeretnénk létrehozni a kastély tulajdonosával, a borsi önkormányzattal és a Teleki László Alapítvánnyal, ami nemcsak a felújításában, hanem a tartós fenntartásában is segítene. Nem szeretnénk ugyanis azt, hogy a magyar állam tekintélyes összeggel részt vesz a felújításban, és aztán egy más tartalmú kiállítás jönne létre a kastélyban. Remélem, hogy az év vége felé elkezdődhetnek a munkálatok.
– Úgy tudom az építészeti és régészeti felmérést már elvégezték.
– A dokumentáció egy része már megvan. Az előzetes terveket már elkészítettük, ezek alapján összeállhatnak a kiviteli tervek. A kiállítás forgatókönyvén is dolgoznak – a sárospataki Rákóczi Múzeum és a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum közösen, hiszen akkor tudunk színvonalas, érdekes kiállítást létrehozni, ha a Rákócziakhoz köthető tárgyi emlékeket mozgósítjuk. A helyi közösség korábban már létrehozott egy amatőr kiállítást. Azt szeretnénk, hogy a végleges kiállítás is utaljon erre, hiszen a helyi lelkesedés és erős patrióta magatartás tartotta fenn a tudatot, hogy ez Rákóczi szülőhelye.
– Idén nő a Rómer Flóris-terv kerete, többek között azért, mert megszűnt a Forster Központ. A munka, amit ők végeztek, milyen formában folytatódik?
– A korábbi háttérintézmény valóban megszűnt, ami azonban nem azt jelenti, hogy a feladatok is. Tisztult a kép. A kormánynak az volt a célja, hogy egy átláthatóbb állami szervezet jöjjön létre. A Miniszterelnökségen a kulturális örökségvédelemért felelős államtitkársághoz került minden olyan tevékenység, amely ehhez a területhez kapcsolódik: a nyilvántartás, a minősítés – műemléki értékké válás –, az elővásárlási jog és a határon túli örökség kezelése is. Ezek immár nem több szálon futó tevékenységek, mert egy helyre kerültek. Ezek a területek idén 250 millió forintból gazdálkodhatnak. Azok a volt forsteres kollégák, akik korábban a Rómer Flóris-terven dolgoztak, most már a Miniszterelnökség munkatársai, és közvetlenül vesznek részt a munkában.
– Sokan mégis azt mondják, hogy Magyarországon megszűnt az intézményes örökségvédelem.
– Politikai haszonszerzésből mondanak ilyet, mert hangzatos mondatokkal meg lehet téveszteni az embereket. A hatósági feladatok ellátása a kormányhivataloknál van. Másrészt az irányító tevékenység korábban is a Miniszterelnökségen volt. Azáltal, hogy további feladatok kerültek ide, ezeknek a jelentősége erősödött, nem pedig csökkent. Mondanom sem kell, hogy egy háttérintézmény és egy minisztérium súlya, befolyása között jelentős különbség van.
– Mi a helyzet a Hauszmann-tervvel?
– A Nemzeti Hauszmann-terv végre látható. A budai Vár rekonstrukciója a magyarok identitása szempontjából is lényeges, hiszen ami ott történik, az jelképes. Ebben most már szemmel látható lépések is történtek: a lovarda, a főőrségi épület és a Stöckl-lépcső visszaépítése elkezdődött. Reményeim szerint idén el is készülnek. A Vár megújításának ez az év egy jelentős szakasza, a döntéseken és a tervezésen túli eredményei is lesznek. A Szent István-terem hiánypótló jelentőségű helyszín lesz a budai palotában, hiszen jelenleg nem találni olyan enteriőrt, amely felidézné a hauszmanni időket vagy azt a korszakot, amikor a Vár még valóban egy királyi palota volt. A Szent István-terem a hauszmanni állapotok szerinti visszaállítása után a magyar iparművészetnek olyan esszenciális helyszíne lesz, amely nagyszerűen megmutatja, mire volt képes akkor és most az iparművészetünk. A terem visszaállítása a teljes szárny építészeti átalakítását is szükségessé teszi, hiszen 1945 után megváltoztatták például az ablakbeosztást. Bár még nem látható, de a munka már zajlik: a Zsolnay Porcelán Manufaktúra gyártja a kerámiákat, készülnek a kárpitok, a faszerkezetek burkolatai. Zajlik az építészeti munkák közbeszerzése, így a termet 2018. augusztus 20-án átadhatjuk. A várfelújítás iránti elkötelezettségünk példája, hogy idén negyven vár és kastély rekonstrukciója is elkezdődik. A Nemzeti kastélyprogram és a Nemzeti várprogram bizonyítja, hogy a kormány felelősséget érez az épített örökségünk megőrzése iránt. Uniós forrásból 40 milliárd forintot költünk erre, amit hazai forrásból is kiegészítünk.
– Hogyan tervezik népszerűsíteni a továbbiakban a Rómer Flóris Tervet?
– A honlapunkon és a blogunkon beszámolunk a munkálatokról. Bízom benne, hogy igényes és a jövő számára sokáig fennmaradó kiadványokban számolhatunk be a helyszínekről, és arról a munkáról, ami az értékmegóvás keretében történik. Televíziós programot is készülünk indítani, amellyel az egész Kárpát-medencei magyarságot elérhetjük. Nem elég az állagmegóvó munkát elvégezni, hanem a hírét is vinni kell.
