– Kezdjük a legelején: mióta létezik és mi a MANK?
– A MANK, vagyis az állam százszázalékos tulajdonában lévő és az Emberi Erőforrások Minisztériumának felügyelete alatt álló Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. viszonylag fiatal, alig hétéves szervezet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyen rövid múltra tekinthetünk vissza, hiszen az elődszervezeteinek a története több évtizedes, 1945-től datálódik. Ugyanakkor szimbolikusnak, több szempontból vízválasztónak érzem, hogy a polgári kormány által létrehozott MANK éppen az érkezésemkor hétéves. Mindez az örökségünk számbavételére, egyfajta számvetésre, a szervezet feladatainak újragondolására ösztönöz. Újra kell gondolni, hogy az alkotóművészeket támogató legnagyobb állami szervezet miként tud felelni korunk kihívásaira, miközben nyitott marad mindarra, amire a művészeknek, a művésztársadalomnak szüksége lehet.
– Hogyan tudnak hatékonyan segíteni a rendelkezésükre bocsátott infrastruktúrával?
– Szép nagy portfólió a miénk: hat alkotóházat és két művésztelepet működtetünk, ami hatalmas feladat és óriási lehetőség is egyben. Nem mindegy, hogyan használjuk ezeket, milyen módon töltjük meg programokkal, milyen plusz szolgáltatásokat kínálunk. Az előző évek legfőbb feladata az volt, hogy az ingatlanállomány megfelelő állapotba kerüljön. Ezt az elődeim megoldották. A Szigligeti, a Zsennyei, a Galyatetői Alkotóház teljes felújításon esett át, ahogy a Hódmezővásárhelyi Alkotóház és Művésztelep is. A MANK irodáinak is helyet adó Szentendrei Régi Művésztelep – és vele együtt a MANK Galéria – szintén teljesen megújult, így a művészek méltó környezetben alkothatnak itt is. Közvetlen elődöm, Hóvári János főigazgató már szakmailag is megerősítette a MANK-ot. Áprilistól pedig már nálam a staféta, hogy elődjeim munkájára építve új lendületet, frissességet adjak a szervezetnek.
– Beszéljen kicsit bővebben az alkotóházakról!
– Az ország hat pontján különböző háttérrel, hagyománnyal bíró, külön-külön is izgalmas, kutatásra váró történettel bíró alkotóházat kezelünk. A legismertebb Szigliget, ahol a múlt század közepe óta a magyar irodalmi élet szinte valamennyi kiválósága megfordult. Füst Milán, Pilinszky János, Örkény István, Nemes Nagy Ágnes mind töltöttek hosszabb-rövidebb időt az alkotóházban. De azok a helyek is izgalmasak, amelyeknek nincs ilyen gazdag legendáriuma. A Vas megyei Zsennyei Alkotóház, a volt Bezerédj-kastély egy csodálatos kis ékszerdoboz hallatlanul izgalmas, vadregényes parkkal. Hódmezővásárhely élő és gondosan ápolt helyi művészeti hagyományait szolgálja és élteti tovább az ottani művésztelep, illetve a belvárosban található, teljesen felújított alkotóház. A Kecskeméti Alkotóház az egyetlen, amelyet kifejezetten ilyen céllal építettek festő- és szobrászműtermekkel, ahol találunk olyan régi vágású szobrászműhelyt, amiben még látható az a sínpár, amin be lehetett tolni a nagy méretű és nagy súlyú anyagokat. A Mártélyi Alkotóházat, ahol nemrég tartottuk a hagyományos évadnyitónkat, meghatározza a vízpart, a Holt-Tisza közelsége. A település apró mérete ellenére valódi kulturális centrum. Személyes kedvencem a Galyatetői Alkotóház, egy erdővel körülvett kis épület, ahol zenészeket is szívesen látunk, hisz szinte lehetetlen zavarni a szomszédokat. A művészek, akik csatlakoznak a Magyar mecénás programhoz, jelentős kedvezménnyel vehetik igénybe az alkotóházak szolgáltatásait.
– Milyen művészeti ágak képviselői tartoznak önökhöz?
– A képző- és iparművészettől kezdve a fotó- és zeneművészeten át az irodalomig minden alkotó számára szolgáltatunk. Újdonság, hogy idén januárban kezdte meg működését a MANK-on belül a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda, ami a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló programjának bonyolításán túl a könnyűzenei exportot szervezi, tehát immár a könnyűzenéhez is közünk van.
– Kiterjedt ösztöndíjrendszer is tartozik a MANK-hoz.
– A MANK legfontosabb célkitűzése, hogy a kulturális életben ott hassunk, ahol a legnagyobb szükség van ránk, ahol érdemi segítséget tudunk nyújtani. Úgy látjuk, a művészeti pályán való indulás a legnehezebb, ezért igyekszünk a fiatalok szolgálatába állítani a rendelkezésre álló infrastruktúránkat. Az indulást nagyban meg tudja könnyíteni egy-egy ösztöndíj, ezért is nagy érték, hogy az idei évtől az eddigi 12 helyett már 14 ösztöndíjat kezelünk. Az irodalmi, fordítóitól a dzsesszzenei ösztöndíjon át a táncosoknak adhatóig nagyon sok művészeti ágat ölel fel ez a portfólió, ami idén egészült ki az Oláh Jánosról elnevezett szerkesztői, illetve a Szegedi Kiss István nevét viselő egyháztörténeti kutatói ösztöndíjjal.
– Megjelenési felületet is biztosítanak, és fontosnak tartják a gyűjtők munkájának promotálását is.
– A megjelenési felületek biztosítása legalább annyira fontos támogatási eszköz, mint az ösztöndíjak vagy a nyugodt alkotás lehetőségének a megteremtése, hiszen amíg valaki csak az asztalfióknak írhat vagy csak a sufninak festhet, addig nem beszélhetünk a művészi életpálya kiteljesedéséről. Fontos az alkotó és befogadó találkozása, ezért például a szentendrei galériánkban havonta új kiállítással jelentkezhetnek a kortárs művészek. Célkitűzéseink közé tartozik, hogy évente lehetőséget biztosítsunk egy-egy művésztelepnek is az itteni bemutatkozásra. Az éppen ezen a héten nyílt új kiállításunk például a Mezőtúri Művésztelep munkáiból válogat, amely július 29-ig tekinthető meg a MANK Galériában. Nem elhanyagolható az sem, hogy a nálunk alkotó művészek munkáit is megismertessük a közönséggel, a kereskedelem motorját adó gyűjtőkkel, amiben segítségünkre van a kezelésünkben álló Kultúra.hu online kulturális folyóirat.
– Milyen programokat terveznek a közeljövőben?
– A Mezőtúri Művésztelep alkotóinak kiállítása után Sz. Varga Ágnes festőművésznek rendezünk egy monografikus kiállítást a szentendrei MANK Galériában, azt követően a Kossuth-díjas Szentandrássy István munkáiból mutatunk be egy válogatást. Mindezek mellett Szentendre gazdag kulturális életébe is igyekszünk bekapcsolódni: a nagysikerű Múzeumok éjszakája után a Szentendre éjjel-nappal nyitva programhoz is csatlakoztunk, így egy háromnapos irodalmi, zenei családi fesztivállal készülünk a Szentendrei Régi Művésztelepen, ahol a festőink műtermeibe is bejuthatnak az érdeklődők augusztus 24. és 26 között. Októberben pedig galériánkban Kari Piippo nemzetközileg elismert finn plakáttervező grafikusművész fog kiállítani, aki Szigligeten egy egyhetes plakátművészeti workshopot tart az érdeklődőknek.