,,Élő népművészetről nehéz beszélni, hiszen abban némi ellentmondást érzékelünk. Szabó Kinga az az alkotó, aki elsősorban a hazai folklórból, de számos keleti nép motívumtárából is merít, alapos tanulmányozás után ezeket gondolja tovább és belőlük meghatározó világot hoz létre, így válik szuverén alkotóvá. Munkássága rég túlmutat a kerámiaművészet határain, a festőművész és a szobrász tehetségét ötvözi kerámiáiban” – fogalmazott Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, aki barátként és a művész tisztelőjeként mondott köszöntőt a kiállítás múlt pénteki megnyitóján.
Szavai szerint Szabó Kinga kerámiáinak köze van ahhoz, amit Lechner Ödön, a hazai szecesszió mestere az építészetben hozott létre, ugyanis rengeteg földrajzi helyszínt és kort szív magába, amelyek a munkáiban szervessé válnak, és végső soron az általa hozzáadott többlet válik munkái leglényegévé.
Mezőtúron kezdődik ez a gazdag életmű, ahová Gorka Géza nógrádverőcei műhelye után került az alkotó. Gorka a fiatal művész mestere lett a hatvanas évek legelején, két sikertelen főiskolai felvételi után. Noha másodszor Borsos Miklós szobrász már felvette volna az alkotót, a szobrászt éppen akkor bocsátották el az intézményből, mégis iránymutatásáról biztosította az akkor kezdő keramikusművészt.
A helyi fazekasok népművészeti és háziipari szövetkezetében eltöltött első időszakból néhány darab látható a tárlaton. A kiállított darabok időrendbe helyezve mintegy hatvan év munkájából merítenek, egészen a legújabb művekig, a magasabb tűzön égetett, letisztultabb pasztellárnyalatokra váltó, porcelánba hajló darabokig.
– Reneszánszát élte a népművészet itthon a hatvanas években – emlékezik vissza Szabó Kinga a mezőtúri korszakra. – Mély vízbe dobtak. Domanovszky György, az akkori országos szaklektor azért küldött oda tervezőnek, mert a giccsgyártás miatt szó volt arról, hogy bezárják a szövetkezetet. Ez idő alatt a mezőtúri, a sárospataki, a hódmezővásárhelyi, a veszprémi, a mohácsi, a szekszárdi, a máriagyűdi és végül az erdélyi hagyományokat újítottam fel. Az itt töltött tíz év alatt szerettem bele a népművészetbe, és végül azért hagytam ott őket, mert a legjobb ötleteimet már sajnáltam odaadni nekik; magam akartam megalkotni azokat – meséli a művész.
Így került Pécsre. A Zsolnay porcelángyár stúdiójának művészeti vezetőjeként tervezett főnixmotívuma szinte az egyetlen, amely folyamatosan kapható a Zsolnay-boltokban, noha több mint 160 dekort és negyven új formát tervezett a manufaktúrának. A figurális minták kutatásában különösen az állatmotívumok érdekelték, a népi formavilágból a hazai, Tisza menti (tiszafüredi, mezőcsáti) és erdélyi örökség, de a török, perzsa motívumok is hatottak rá, amelyek összességéből saját látványvilágot teremtett.
– Lenyűgözött, hogy a madárból mi mindent lehet kihozni. Ahogy libben, ahogy az egyik szárnyát emeli vagy mindkettőt, mindez végeláthatatlan ábrázolásra ad lehetőséget, ezért vált a munkám leggyakoribb elemévé – fejtette ki Szabó Kinga.

Munkássága túlmutat a kerámiaművészet határain, elsősorban a hazai folklórból, de számos keleti nép motívumtárából is merít
Fotós: Bach Máté
A Zsolnayban töltött első három éve alatt párhuzamosan egy hódmezővásárhelyi kisüzemnek készített magyar motívumos étkészleteket amerikai megrendelésre. Szabó Kinga ekkor jött rá arra, hogy sokkal izgalmasabb látványt nyújt, ha a készlet darabjait nem azonos mintával díszíti, hanem egymásnak felelgető variációkkal, amelyek harmonikus egésszé válnak. Az étkészleteknek igen nagy sikerük lett New Yorkban.
Noha a tárlaton elsősorban használati és dísztárgyakat láthatunk, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum termében egy falikép is szerepel, amely a madridi Hotel Foxában látható. Az alkotó kül- és belsőépítészeti remekei csak fényképeken mutatkoznak meg a most kiállított munkák között. Emlékezetes darabjai egyebek mellett a Mátyás-templomban álló Biblia-tartó oszlop a négy evangélistával, egy szentendrei cukrászdában ékeskedő állatfigurás csempefal és a 2002-ben a kormányépület kertjébe készült hattyús szökőkút vagy a 2010-es A tizenkét apostol nevű szökőkút, amely Pátyra, a Máltai Szeretetszolgálat öregek otthonának kertjébe került.
De az életmű mindezzel korántsem ér véget, hiszen idén újabb látványos köztéri elemmel gazdagodik, ugyanis a nyolcvanadik évében járó alkotó legutóbb a biatorbágyi Tópark lakónegyed egyik épületének a homlokzatára tervezett egy nyolcvanöt négyzetméteres, színes pirogránit burkolatot. Ha jobbra fordul az időjárás, akkor hamarosan felkerül az épületre, és a járókelők is megcsodálhatják.
A tárlat május 12-ig látogatható.