A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének iparművészeti tagozata a kiállításon azt reprezentálja, hogy hol tart, mit gondol önmagáról és az iparművészetről, az alkotóművészet és tervezés e különös határmezsgyéjéről, vagy csak kérdéseket tesz föl? A tárlaton semmi nincs eldöntve.
Nemcsak a címbeli fogalomkörök rendezetlenek (se metodika, se didaktika, legalábbis ami egységes lehetne), hanem maguk a műtárgyak is. De végül is hogyan lehetne rendezett valami, aminek már a kiindulópontja sem tisztázott? És ez nem azt jelenti, hogy Lencsés Ida Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész, a kiállítás kurátora rosszul végezte a munkáját. Sem azt, hogy bármelyik kiállító művész – 22 alkotó 33 munkáját láthatjuk – szakmailag felkészületlen volna, vagy hogy a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) nem biztosított méltó platformot a prezentálásra.
A probléma túlmutat ezen a galérián, de talán még az országon, és egész Európán is, hisz magát a posztmodernt látjuk itt megelevenedni, a XXI. század elejének magabiztos szétesettségét, széttagoltságát, feldaraboltságát, azt az elsőre izgalmasnak és sokszínűnek ható, de többszöri szemlélésre már dermesztő és fátyolszerű sokaságot, amelyet Ady Endre ilyen pofonegyszerűen írt le: „Minden Egész eltörött.”
A tárlat egésze nem kínál önfeledt műélvezetet, A rész és egész sok, szétágazó szándék, keresés, olykor határozott fölmutatás azonban nem áll össze egésszé (ez az iparművész tagozat negyedik tárlata Szentendrén, a korábbiak mind tematikusak voltak). Viszont jó kihívás, vitaindító inspiráció lehet, amennyiben valaki sokadszorra is alapkérdéseket szándékozik föltenni magának és kollégáinak. Mert ne feledjük: többnyire nem pályakezdő, hanem komoly szakmai múltú, öntörvényű alkotókról beszélünk, akiket nem lehet könnyen egy nyájba terelni holmi kurátori koncepciók mentén.
Ellenben jó néhány igazán remek és szellemes munkát láthatunk. Csíkszentmihályi Réka textilművész méterszer méteres tűzzománc applikációja egy társasjáték, amin lehet mozgatni a kis mágneses korongokat. Alkotója memóriajátéknak szánja, tessék kipróbálni, kellemesen meditatív lesz, mert minden korong ugyanolyan, csak a mezők mások.
Hatalmas a stiláris, anyaghasználati, műfaji merítés, a ruhatervtől az ékszeren, plasztikán keresztül textilig minden van itt, még repülőgépmodell is, Mascher Róbert formatervező művész Corvus rombusa. A címét nem értjük, mert hollónak túl narancssárga, rombusznak meg túl repülőgépforma, de szép, dinamikus darab, és lehet forgatni a propellerjét. Laczák Géza Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész Evolúciója a modern brutalizmus maga: égetett sebhelyektől vonagló alumíniumszörny, torzképünk visszatükröző falanszterkísértet.
A rengeteg egyéni eredmény, a sok apró rész bizony csak fohászkodik az egésszé válásért. Cserébe viszont ígéretet kaptunk egy katalógusra, amelyben a látogatók a művek tervezését és kivitelezését tanulmányozhatják – a katalógust pedig meg kell becsülni, mert nem sok kiállításhoz jár.
A kiállítás december 2-ig látható a szentendrei MANK Galériában.