A fesztivál nyitófilmje, Sean McAllister öt éven át forgatott Szíriai love story című alkotása ebben az évben esélyes az Európai Filmdíjra is, mivel a legjobb európai dokumentumfilm kategória jelöltjei között szerepel. A mű többek között azért egyedülálló, mert az arab tavasz eseményeitől kezdve kíséri végig a család sorsát, és igyekszik megmutatni az okokat, amik jelenlegi helyzetük kialakulásához vezettek. A film főszereplői, Raghda és Amer tizenöt évvel ezelőtt találkoztak egy szíriai börtönben, ahol hónapokon át a kettőjüket elválasztó falba fúrt kis lyukon keresztül tudtak csak beszélgetni. Később összeházasodtak és gyermekeik születtek. A családfő szabadulása után azonban a rendezőt, McAllistert letartóztatták a forgatás miatt, és a film készítői hatalmas nyomás alatt tudták csak folytatni az alkotást. A főszereplők végül elhagyták az országot, ám Raghda nagyon nehezen viseli, hogy nem térhet vissza hazájába, és a kényszerű száműzetésben családja kezd széthullani.
A fesztivál másik kiemelt témája a megfigyelés, ami a magánszférára vonatkozó adatgyűjtés újfajta, a technológiai fejlődésnek köszönhetően alkalmazható dimenzióit és azok jogszerűségét vizsgálja. Bemutatják a témához kötődő talán legaktuálisabb film, az Edward Snowden történetét feldolgozó Oscar-díjas Citizenfourt is. A mű rendezőjét, Laura Poitrast maga Snowden kereste fel, hogy rögzítse azt a folyamatot, amikor átadja az újságíróknak az Egyesült Államok titkosszolgálatának a mindenre és mindenkire kiterjedő tevékenységére vonatkozó dokumentumokat. A film ereje leginkább abban rejlik, hogy első kézből, közvetlenül mutatja be azokat a pillanatokat, amikor a főszereplő meghozta a döntéseit, és még Snowden személyes motivációjára, legbensőbb gondolataira is kitér.
A nemzetközi szekció másik kiemelkedő alkotása a chilei Patricio Guzmán A gyöngyház gomb című filmje, ami a 2015-ös Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. Az alkotás a tengeren Chile rendkívül hosszú, 4200 kilométeres partszakaszán zajló történések bemutatásán keresztül tesz kísérletet a sokszor igen tragikus múlt feldolgozására. A film két elkülöníthető, lazán összekapcsolódó részből áll, amik közül az első a patagóniai őslakosok, Chile legrégebbi vízi embereinek a nagyrészt eltűnt kultúráját, illetve reménytelen helyzetét mutatja be.
A mű második fele a Pinochet-diktatúra borzalmaival foglalkozik, és hatalmas tömegsírként mutatja be a tengert, ahova az áldozatok holttestét dobták.
A filmek a Toldi, a Művész, a Cirko-Gejzír moziban, a Kinóban és az OSA Archívumban láthatók. A fesztivál november 15-én a Greenpeace megalakulásának történetét bemutató Hogyan váltsuk meg a világot? című filmmel zárul.