E szerzők nemcsak az irodalmi életben eltöltött éveik számát tekintve számítanak zsengének, hanem biológiai korukat tekintve is, valóban fiatalok, 17–25 évesek. Ettől függetlenül Varga Melindának, az est háziasszonyának és az Irodalmi Jelen versszerkesztőjének feltettem a kérdést, ki számít ma fiatal, jobban mondva kezdő költőnek Magyarországon. Melinda, aki maga is költő, s megélte a költővé válás ezen stációit, elmondta, hogy a kötet előttieket szokás leginkább idesorolni, s a szerzők többnyire egyetemista korukban jutnak el a jelentősebb folyóirat-megjelenésekig, természetesen mindkét életkori irányban lehetségesek kivételek.
Turczi István rövid köszöntője után Varga Melinda A szkizofrén várostól az északi nyárig című tanulmányából olvasott fel részleteket, bemutatva a jelenlévő szerzőket. Ezután az ifjú költők olvasták fel egy-egy versüket: André Ferenc Cinkos, Csabai Máté A megtisztulás éneke, Csuhaj-Barna Rebeka Egy oldal a memoárból, Dudinszky Nikolett Hátizsák nélkül, Sárkány Tímea Fehérvérsejtölő hasonlat, Ugron Nóra Tengernél és Vass Csaba Magányod című műve hangzott el.
A bemutatni kívánt szerzők egy része a távolság és egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni, az ő verseiket Turczi István olvasta fel; Deák Blanka Paulától az Aranygaluska, Gotha Róbert Milántól A tökéletlen út, Horváth Imre Olivértől a Fiúszoprán, Molnár Beától a Téboly, Szucher Ágnes Bernadett-től pedig A boszorkány imája című verset.
A felolvasás kötött rendje végül könnyed beszélgetésbe oldódott, kiderült, hogy a Nyugatosoktól Szilágyi Domokoson, Weöres Sándoron és Pilinszkyn át egészen Orbán János Dénesig és Závada Péterig terjednek a poétapalánták példaképei, irodalmi előképei.
Örömteli, hogy a felolvasók nemcsak budapestiek voltak, hanem a határokon túlról és vidékről is érkeztek tehetségek. Az is dicséretes, hogy a fiatal költők nemcsak a szépirodalomban, hanem az irodalomelméletben és annak kortárs irányzataiban is igen járatosnak bizonyultak, mint az a beszélgetésből kiderült.
Bár mindenki vágyik az örök fiatalságra, azonban előbb-utóbb bizonyosan szeretne kitörni a fiatal, kezdő költő minősítés alól, és professzionális alkotóvá avatódni. Varga Melinda szerint egy kötet megjelenése jelentheti a „teljes jogú” költővé válás aktusát, persze az is csak akkor, ha kellően erősre, színvonalasra sikeredik.
Turczi István biztatta a jelenlévőket: 2016-ban egy, a legfiatalabb költők verseiből összeállított antológia megjelentetését tervezi. Bízzunk benne, hogy az antológia megvalósul, a bemutatott költőkről pedig sokszor hallunk még, sok hasonló esten találkozhatunk majd velük, hiszen az ilyen jellegű tehetséggondozás valóban fontos terepe az irodalmi életnek, ugyanis a költői pályának nagyon nehéz időszaka lehet az indulásé. Segítő, idősebb, tapasztaltabb szerzők és jóakarók támogatása nélkül az ismert íróvá, költővé válás hosszadalmas, keserves és talán lehetetlen is.