Hosszú hallgatás után mintha mostanra teremtődött volna igény az ügynökkérdés színházi és filmes feldolgozására: a sort Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim után Török Ferenc Apacsok című filmje folytatta, a színházcsináló Pintér Béla pedig a Titkainkban ábrázolta zseniálisan a rendszer kiszolgáltatottjait és haszonlesőit. Már ekkor megfogant a téma színpadi terve Máté Gábor rendező, a Katona József Színház igazgatója fejében is, a Ménes Attila drámájából készült Bihari című darabot azonban csak idén márciusban mutatták be.
Kezdetben az operett műfajban gondolkodott a rendező, mert úgy érezte, a szocializmus rothadó besúgóvilága és az azt takaró idilli máz e műfajban tudna leginkább megszólalni. Amikor azonban Ménes Attila drámájával találkozott, amely Tar Sándor író beszervezését eleveníti fel, már elszakadt eredeti elképzelésétől. A Bihari című drámát néhány hete játsszák a Katona Sufniban telt házzal, mert ez a hatvan főt befogadó tér teremti meg a kiszolgáltatottsággal és a tehetetlenséggel együtt járó fullasztó, sivár közeget.
Több generáció azon nevelkedett, hogy ha nem is zsarolható, de megfélemlíthető
A történet szerint Tar Sándor gyenge pontja a homoszexualitás, amely a kommunizmusban büntetendő volt, beszervezésekor ezzel tudták megfélemlíteni az írót. De vajon felmenti-e Tar Sándort, hogy áldozata lett a rendszernek, vagy dönthetett volna másként is? Máté Gábor szerint a kérdés azért bonyolult, mert nem tudni biztosan, hogy Tart így szervezték-e be, mindenesetre az író itt találta meg azt a drámai pontot, amelyre felépítette a darabot.
„Annyira embertelen rendszer volt, hogy ma már fel sem fogjuk, pedig több generáció azon nevelkedett, hogy ha nem is zsarolható, de megfélemlíthető. Valamilyen módon zsarolható lehetett Tar Sándor, azonban úgy tudjuk, hogy elég komoly dolgokról jelentett, ez pedig nem szépíti a helyzetét. Magam részéről, mint művészembernek, kötelességem beleérezni magam a helyzetébe. Nyilván rosszabb a megítélése annak, aki tisztán karriervágyból volt besúgó, mint akinek volt valami gyengesége.”
Bár az előző rendszer megbocsáthatatlan bűne az ártatlanok beszervezése, Máté Gábor arra hívja fel a figyelmet, emberi alaptulajdonság, hogy jelentünk egymásról, ki tudja, milyen motiváció késztet is erre bennünket. Elég a bibliai történetekre gondolni, Júdás példájából kiindulni.
„Ne csodálkozzunk rá olyan dolgokra, amelyek alapvetően jellemzik az embert: bennünk van az árulás, de vannak emberek, akik ezt féken tudják tartani. Én is olyan státusban vagyok, hogy a saját munkahelyemen működtethetnék besúgóhálózatot. A státusok közötti rendszerben az ember így próbál talán magának érvényt vagy legalább egy kis jó pontot szerezni. Már kora gyerekkorban megfigyelhető, hogy valaki elárulja-e a másikat vagy nem, vagy hogy például egy óvónő fontosnak tartja-e, hogy mindent tudjon, és „jó pont” nála, ha valaki júdáskodik” – fogalmaz a rendező.
Mint mondja, el kellett telnie egy időnek, hogy a művészet érdemben tudjon foglalkozni a kommunizmus bűneivel. „Éppen azért téma a színházban vagy a filmesek körében, mert az ügynökakták egy része eltűnt, a feltárás lehetősége pedig annyira részleges, hogy a vágyott tabula rasa helyzet már vélhetően nem fog megtörténni. Ha nem is lehet tisztába tenni a történteket, a fejekben rendet kell tenni, kibeszélni a borzalmakat.”
Forgách András nemrég megjelent Anyám ügynök vagy besúgó volt című könyvére utalva elmondta, egy családon belül is élesen megoszlik, hogy akad, aki foggal, körömmel ragaszkodik a múlt sötét pontjának elhallgatásához, miközben a testvére mindenáron kibeszélné a történteket. „Akármit csinálunk, egymásba vagyunk kötve, és a múltunkkal tisztába lenni mindenkinek az érdeke.”
Noha a Pécsi Országos Színházi Találkozó válogatásáról éppen lecsúszott a darab – rendezésében Az olaszliszkai a versenyprogram része lett –, a színházigazgatótól megkérdeztük azt is, hogy látja a fesztivál megújításának tervét. Elmondta, benne van abban a tízfős szakmai grémiumban, amely a megújításon dolgozik, az érdemi munka azonban csak a jövő héten kezdődik el. „A két színházi társaság körüli egyet nem értést háttérbe kell szorítani, és szakmai alapokra helyezni a mustrát.”
