A Takáts Tamás Blues Band legújabb lemezét, a hamisítatlan, minden kompromisszumtól mentes, dögös blues-rockot kiérlelt, prozódiailag tökéletes, egészséges humorral megírt szövegekkel tálaló Útont teljes egészében eljátsszák szeptember 23-án az Akváriumban, de a koncert címéhez illőn szemezgetnek a 26 év terméséből, a még Dirty Blues Band néven írt régi slágerekből is. Olyan nótákra lehet majd bulizni, mint a Megöl a vágy vagy a Zakatol a vonat – ezek a dalok a kilencvenes évek elejétől mostanáig törzsvendégek a rockkocsmákban, házibulikban.
Magyarország egyik legnépszerűbb blueszenekarának titka, hogy a jelentősen kitágult zsáner minden szeletében otthon van, képes változatos stiláris kalandokra, mégis egyértelműen bluest játszik. Mind zeneileg, mind szövegileg képesek önreflexióra, öniróniára, táncolható, énekelhetően megjegyezhető, mégis összetett, kicsit fanyar, kicsit bölcs, kicsit rezignált hangulatot kapunk tőlük – amilyen maga a blues.
Amikor beszélgettünk, Takáts Tamás egy dolgot nem tett – pedig a zenészek többsége kötelező témának tekinti –: nem panaszkodott a blues és a rock sanyarú helyzetéről meg a világ pusztulásáról. Sugárzó lendülettel, optimizmussal mesélte, mire is számíthatunk a nagy eseményen. – Amiben különbözni fog minden más koncerttől, hogy lesz fúvósszekció, mint B. B. Kingnél. A Frank Zappa Emlékzenekarban játszottam velük, mikor egy Syrius-blokkot csináltunk – az fúvósok nélkül lehetetlen. Kipróbált csapat, ők Abbas Murad pozanos (Koós Hutás Áron trombitán, Nagy Balázs szaxofonon működik közre) vezetésével már külön hangszerelnek, mi is próbáljuk a zenekarral a közös alapokat, és jövő héttől dolgozunk együtt – magyarázta az énekes.
– Én vagyok a „főideológus”, Gál Gábor és Patyi Sándor a zenei főszerkesztő. Én mondom a legvégén, hogy jó vagy nem jó. Mire ők meggyőznek, hogy mégis jó: nemes, szeretettel teli harc ez köztünk. Tóth Károly a legfrissebb „szerzeményünk”, ő hiánypótló számomra, mert rockdobos, hallatszik is az új lemezen, hogy rockosabb a hangzás – árulta el kérdésünkre, hogy a csapatban ki a „karmester”.
Takáts Tamás zenei pályája ismert, a Karthagótól az Easten át rengeteg formációban megfordult, egy időben még az ef Zámbó Happy Dead Bandben is játszott mint kongás. Énekesként hamarabb ismerhettük meg, mint szövegíróként, pedig utóbbit sem ma kezdte. Mint mondta, már általános iskolás korában volt egy vers- és rajzfüzete, amelybe főleg dadaista verseket írt, és otthonról hozta az underground szellemet.
– Mondták a családban: az iskolában azt fogod hallani, hogy a legnagyobb magyar költő Petőfi Sándor, de különvéleményünk szerint Arany János! Általános iskolában Ady Endre-rajongó voltam. Szerettem a képzőművészetet is: az impresszionizmus, posztimpresszionizmus foltjai, Van Gogh, Serrat, Gauguin, a fauve-ok… Innen egyenes irány volt Dalí és Max Ernst, olvastam az automatikus írásról a szürrealisták kapcsán, és elkezdtem ilyeneket írni. Őrületes verseim vannak a középiskolából. Előbb voltam önjelölt alternatív költő, mint zenész – magyarázta lelkesen Takáts Tamás.
Megkérdeztük, hogy mi a folytonosság a Dirty Blues Band és a Blues Band között. – A bluesban mindig van egy kis utcaszag, nem rózsaszín Cadillackel flangálunk az Adriai-tenger partján. Mikor elkezdtük, Magyarországon a Hobo Blues Band és a Palermo Boogie Gang játszott még bluest. Palermóék nem írtak magyar nyelvű szövegeket, Hobo egy művészies vonalat követett, mi pedig a blazírt humort, az élet sűrűjét kicsit öniróniával néző stílust választottuk. A nevetés nem áll olyan távol a bluestól, mint gondolnánk! Azzal a négy emberrel, aki ezen a lemezen játszik, és kibírt engem, ez a mentalitás a közös gyökerünk – mondta az énekes.