Tízesztendős korától haláláig dohányzott – azaz 86 esztendeig, és ő sem ivott kevesebbet, mint a poéták általában. Túlélte azt, hogy a II. világháborúban, a távol-keleti fronton, Mindanao szigetén szuronyt forgattak meg a derekában, átvészelte a recski kényszermunkatábort, ahol napi 14-16 órán keresztül kellett robotolni, leginkább éhgyomorra, és a rákot is legyőzte, állítása szerint azért, mert idejében megszökött a kórházból, ahol rettenetesen unatkozott.
Irtózott mindentől, ami érdektelen és érthetetlen volt
Mindenkit eltemetett, József Attilától kezdve a háziorvosáig, aki el akarta tiltani a dohányzástól. 91 évesen újranősült, egy 65 évvel ifjabb hölggyel, és még mindig polgárpukkasztó erotikus meg obszcén verseket írt az őszikék helyett. 96 éves korában is kortyolgatta kedvenc Bacardiját vagy füstölt whiskyjét, és pöfékelt. Azt pusmogják, hogy egy duhajkodást követően megcsúszott és elesett a lépcsőn, innen a combnyaktörés, ami végül is halálát okozta. Amennyiben igaz, méltó ehhez a mindig bohó világcsavargóhoz.
Nem volt a magyar irodalomban olyan költő, aki életében népszerűbb lett volna nála, és akit annyian olvastak a klasszicizáló halál előtt. A Villon-balladák szinte félszáz kiadást ért meg és több százezer példányban fogyott el egy olyan piacon, ahol ezer verseskönyvet már szinte lehetetlen eladni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hányan másolták le kézírással a kommunizmus évtizedeiben, amikor be volt tiltva…
Akadtak, akik zsidó származása és biszexualitása miatt még csak el sem voltak hajlandók olvasni az egyik leggyönyörűbb nemzeti verset, a himnikus Óda a magyar nyelvhez címűt, de legtöbben kedvelték vagy egyenesen rajongtak érte. Az irodalmi kánon zord urait kivéve, akik egy kommersz bulvárhőssé próbálták lefokozni, bagatellizálni a terjedelmes és sokoldalú életművet. Elvégre a rendszerváltás után irodalmi és befogadásesztétikai paradigmaváltás is következett, mely szerint kétes értékű az mű, melyet a szerkesztőn és a korrektoron kívül más is elolvas.
Hiába a vádak: a költőfejedelem nem volt egy tudatos marketingzseni, csak zseniálisan alakult pályájának utolsó szakasza. Hogy úgy mondjam, Faludy György egyszerű titka érvényesült, és elnyerte méltó jutalmát. A titok mindössze annyi, hogy annak, amit írsz, elsősorban is izgalmasnak kell lennie. Az izgalmasság, az érdekesség a mű fő kvalitása. Izgalom esetében a befogadó hajlandó eltekinteni az esetleges kisebb hibáktól. A hibátlanul kicsiszolt, de nem izgalmas művet azonban nem tudja megbocsátani. A Faludy-életmű valóban egyenetlen (bár ez a terjedelemből is adódik), de aligha találunk benne olyan szöveget, amely érdektelen volna, mentes valamiféle izgalomtól. Nincs ilyen szöveg, mert Faludy alkatilag irtózott mindentől, ami érdektelen és ami érthetetlen volt. Faludy egyszerűen nem tud rosszat írni – jelentette ki Fried István Herder-díjas professzor, a Faludy-díj gondozója.
Faludy egyedisége abban állt, hogy a fél évezredes humanista eszméket a XX. század kontextusába ültette, és tudta tartani a lépést az emberiség legpörgőbb századévével. 91 évesen is ő írta a legpolgárpukkasztóbb, legobszcénebb verseket – holott ez elméletileg a lázadó ifjúság reszortja. De elsősorban nem a szabadszájúság, nem a buja erotika a vonzó a költészetében, hanem a hatalmas, lenyűgöző tudásanyag. Az, ahogyan a bábeli könyvtárban rendet tud tenni, ahogy egybe tudja szőni egy ógörög vagy egy arab filozófus bölcseletét, vagy valamely történelmi példát a legemberibb dolgokkal, és hogy ezt milyen letisztultan, érthetően és persze izgalmasan tudja tenni. Egy versben megfér a mély bölcselet és a jóízű üzekedés, netán még egy kis politizáló csúfondárosság is. A mély emberi érzelmek a kultúrtörténeti csemegékkel.
Faludyt olvasni olyan, mintha művelődve szeretkeznél.
Nem csoda, ha ő volt a menő, ha őt olvasták, ha érte rajongtak, ha híresség, időnként bulvárhős is lett. Hiszen emberként is szabad volt és önkényű, nem csak költőként. Azt csinált, ami neki jólesett, és nem titkolta, nem szégyellte. Az életmű már egy évtizede kikerült a karizma fényéből; közben paradigmaváltások is lezajlottak, például a közösségi oldalak megváltoztattak minket és a világot. De tessék csak beleolvasgatni: ugyanúgy működik a szöveg, szerzője nélkül, ma is.
