Fajó János 1937-ban, Orosházán született. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1961-ben elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakát. 1964 és 1967 között Kassák Lajos tanítványa volt, és nagy hatással volt művészetére Victor Vasarely is. 1974-ben öt társával megalakította a grafikai szitanyomó „Műhelyt”, amely később Budapesti Műhely néven vált ismertté. 1976 és 1988 között a Józsefvárosi Galéria vezetője volt. Művésztelepet hozott létre, szabadiskolát vezetett. 1989-től tanított az akkori Magyar Iparművészeti Főiskolán, amely ma a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem nevet viseli.
Az Emmi közleménye szerint Fajó „egyszerű síkformák mozgatásával szimmetriát, aszimmetriát, a mozgás végtelen variációját, ritmust és dinamizmust teremtett. Plasztikai világa szoros rokonságot mutat festészetével. Szobrai valójában a kétdimenziós felületen kidolgozott elvek térbeli megvalósulásai. A vásznakon, szitanyomatokon megjelenő geometriai alapformákból – a körből, a négyzetből, a háromszögből – alakította ki szobrászi formavilágát”.
A méltatás emlékeztet, hogy a művész 1962-től több száz egyéni és csoportos kiállításon vett részt szerte Európában, Japánban és az Egyesült Államokban. Művei megtalálhatók köztereken, múzeumokban és magángyűjteményekben szerte a világban. Számos művészeti könyvet és katalógust adott ki. Munkásságát 1985-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 2008-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
Fajó a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.
