Polgári Szilvia nevét a Demokrata és lapunk olvasói publicistaként ismerhetik, ám nemcsak a véleménycsatározásokba mártotta bele a tollát, hanem hosszú és érdekes portréinterjúkat is készített hét méltán elismert és számontartott magyar konzervatív közszereplővel.
Az újonnan megjelent Beszélgetések vágatlanul című portrékötetében hét interjút közöl; beszélgetőtársai között van Széchenyi-díjas onkológus, aki jelenleg az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós; a huszadik századi magyar történelem egyik legavatottabb ismerője, Szerencsés Károly történész; és a magyar jobboldali újságírás egyik nagyágyúja, Szentesi Zöldi László újságíró, a Magyar Demokrata főmunkatársa. De Polgári Szilvia megszólaltatja Maróth Miklós Széchenyi-díjas klasszika-filológust, orientalistát, Gágyor Péter színházi rendezőt, drámaírót, Lentner Csaba egyetemi tanárt, közgazdászt és Gulyás László történészt, a Horthy-korszak külpolitikájának elismert kutatóját is.
Napilapos újságíróként csak irigykedem az ekkora szabadságon, hiszen minket köt a karakterszám és a napi ügyek időszerűsége, és sokszor terjedelmi okokból nincs idő kitérni az igazi, lényeges dolgokra. Polgári Szilvia vágatlan beszélgetéseiben pont az van benne, amit mi általában kivágunk: megismerhetjük az interjúalanyok családi vagy szakmai múltját, akik tabuk nélkül, őszintén beszélnek a munkájukról és kifejtik véleményüket olyan kurrens ügyekről is, mint például a migráció, a magyarság helyzete Európában vagy akár a CEU körüli viták – ez utóbbi akadémikus szemszögből.
És ami ennél fontosabb: ezek az interjúk nem vesznek el a napi ügyekben készített társaik tömkelegében, mert ha figyelmesen végigolvassuk a kötetet, akkor észrevesszük, hogy egyben időtálló kordokumentumot tartunk a kezünkben, amelyből kibontakozik a kortárs magyar konzervatív értelmiség értékrendje és világértelmezése a huszonegyedik század elején.
Ráadásul a kötet egyfajta kultúrmisszió, hisz attól is különleges, hogy minden portréinterjút angolra fordítottak, ám nem csak a szövegek szó szerinti átültetéséről van szó, mert a bő lábjegyzet-apparátusban olyan fogalmakat is elmagyaráznak az angol nyelvű olvasóknak, mint például a Felvidék, amelynek ismerete nélkül sok esetben elveszne a beszélgetések lényege.
Polgári Szilvia arra is törekedett, hogy portréinterjúiban a beszélt nyelvet írja le, és az azt kísérő gesztusokat, a beszélgetések hangulatát is megörökítse. Mivel az interjúk élőbeszédét alaposan megregulázzák az újságírók, hogy koherens, vegytiszta szöveggé formálják az elhangzottakat, ez az eljárás ritkaságnak számít, pedig ettől sokkal életszerűbbek lesznek a beszélgetések. Tehát a szerző teljesítette, amit a könyv elején, az ars poeticájában megfogalmazott, mégpedig azt, hogy az olvasók úgy érezzék, mintha maguk is ott ültek volna és részesei lennének az eszmecserének.
A portrékötetet holnap 17 órakor mutatják be a Polgárok Házában.
