– Egy olyan mustrán vihette el a legjobb női főszerep díját, amely súlyos női sorsokat, remek alakításokat vonultatott fel. Meg tudta nézni a többi előadást?
– Sajnos egyet sem láttam, hiszen rengeteget játszom, átlagosan havonta 17 esten színpadon vagyok, így a fennmaradó időt igyekszem a családommal eltölteni. Arról hallottam, hogy a Futótűz nagyon erős darab, és Kováts Adél remekül alakítja a főszerepet, amelyért a színészzsűri ki is tüntette őt.
– Miért tartja nagy kihívásnak Nóra alakját?
– Önmagában az a tény, hogy Nóra élete egy óra negyven perc alatt alapjaiban megváltozik, és rengeteg olyan dolgot mond ki, amit korábban, ha érzett is, nem mert bevallani magának, nekem is nagyon erős lelki trauma, amin végig kell mennem. Ezt némileg bonyolítja, hogy egy stilizált, expresszionista, kísérleti színház határait súroló nyitányból indulunk, majd egy már-már naturalista színházba jutunk a darab végére. A rendező, Székely Kriszta nekem végig azt mondta, hogy Nóra száz százalékon indul és kétszáz százalékon fejezi be. Nagyon ritka, amikor végig érezzük a nézői figyelmet, az erős csöndeket, azt, hogy nem ürül ki a pillanat a szünetekben sem. Ezekből a pillanatokból tudok táplálkozni. Már napokkal azelőtt, hogy a Nórát fogjuk játszani, kellemes bizsergést, várakozást érzek. Valószínűleg nagyon sokunknak aktuális, amit a darab kimond: a hazug kapcsolatnál mindenképpen jobb, ha szembesülünk a problémával, kockáztatva akár azt is, hogy nincs tovább létjogosultsága a házasságnak.
– A szakmai beszélgetésen is felmerült, hogy a maivá alakítás miatt értelemszerűen elsikkad, valójában mit is jelentett a darab megírásának idejében, ha egy nő megvált a családjától. Hiányolja ezt ebből az előadásból?
– A mai életünkben nem tudtuk volna olyan horderővel képviselni az akkori társadalmi elvárásokat. Ha kosztümös lett volna az előadás, akkor sem tudta volna jobban megérteni a közönség, hiszen nem érezzük a bőrünkön azt a problémát. Úgy vélem, jó rendezői döntés volt Székely Kriszta részéről, hogy modernné tette az előadást.
– Székely Kriszta a legjobb rendezés díját érdemelte ki a Nóráért. Mennyiben inspirálja az a szellemiség, amelyet behozott a színházba?
– Mindenképp új lendületet ad, hogy másvalakivel dolgozom, megtermékenyítő találkozás ez, bár ő kétségtelenül egy másik generáció, de úgy vélem, folytatólagosan képviseli azt, amit a mesterek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy klasszikus szerepértelmezéssel kortárs, modern esztétikát képvisel.
– Milyennek látja a megújult POSZT-ot?
– Annyira hosszan nyúlik ki az évadunk, hogy sem most, sem korábban nem voltam sokat jelen a fesztiválon. Nagyon élveztem azt a napot, amikor játszottunk, külön öröm, hogy jól fogadták az előadást és a szakmai beszélgetés is tartalmasra sikeredett, sok jó gondolat hangzott el. Kívülről meg azt hallom, hogy zökkenőmentesen zajlott a szemle.
– Kap-e annyi és olyan méltó filmszerepet, mint pályája kezdetén?
– Nem érzek hanyatlást a pályámon, noha mostanában főként sorozatokban bukkantam fel, de ezen a nyáron játékfilmet is forgatunk, a Valami Amerika 3-at. Színpadon az Európa Kiadó zenekarral lépek fel júliusban, a Budapest Bárral pedig augusztusban énekelek együtt. Tavaly egy David Bowie-emlékkoncerttel indultak ezek a felkérések, egyelőre az újszülöttek lelkesedésével veszek részt bennük.