Elvis Presley 1968-as visszatérését idézi meg a hamarosan megjelenő, néhány exkluzív vetítésre szánt koncertfilm. Az esemény nemcsak a sztár karrierjének határpontja, de zenetörténeti jelentőségű is, hiszen megteremtette a rock-comeback és az unplugged koncert műfaját is, évtizedekkel a Music Television megjelenése előtt.
Az ötvenes évek szupersztárjának feltámadása 1968-ra esett, amikor a Király évek óta visszavonultan élt és aligha tartott lépést a gyorsan változó, rendkívül progresszív zenei irányokkal. Noha a világ nem ismert nagyobb könnyűzenei sztárt Elvis Presley előtt, a hatvanas évek második felére már messze nem a rock ’n’ roll királyaként emlegetett énekes határozta meg az új zenei irányokat.
A nagy visszatérés (Comeback Special) 50. évfordulója alkalmából az Elvis Presley-arculat 1968-as újra felépítését jelentő koncertfilm világszerte megérkezik a mozikba.
A show augusztus 24-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz elsőként látható, 26-án 18.30-kor a szegedi Belvárosi Moziban, illetve augusztus 16–26 között több alkalommal is a szentendrei P’Art moziban vetítik. A digitálisan felújított és újrakevert mozin a rock’n’roll rajongók szinte testközelből tapasztalhatják meg az ikonikus zenész kirobbanóan energikus előadóművészi tehetségét és utánozhatatlan kisugárzását.
A koncertfilm készültének éve, a hatvanas évek vége Elvis szárnyalóan induló zenei karrierjének hanyatló periódusát jelentette.
Noha tíz évvel azelőtt Elvis akkora sztár volt, amilyet nem látott a zenei világ, nemcsak azért esett ki az intenzíven fejlődő rockzenei életből, mert két évre bevonult katonának, hanem mert akkoriban sorra vállalt el színvonalasnak aligha mondható filmszerepeket.
Időközben a Beatles lemezről lemezre fejlődött, Lennonékra figyelt a világ, és megannyi újabb formáció tűnt fel a színpadon: köztük a Beach Boys, a Byrds, a Rolling Stones, a Kinks, a Pink Floyd, a Doors, a Jefferson Airplane, Simon & Garfunkel, a Supremes és a Temptations ekkortájt lett világhírű. Jim Morrison személyében megjelent az új rocksztárikon, a világmegváltó hangulatnak pedig ott voltak Bob Dylan dalai.
Elvisnek hat éve nem volt listavezető slágere, 1961-ben lépett utoljára koncertszínpadon.
Nagy volt a tét Elvisnek és menedzserének, Colonel Tom Parkernek, aki az NBC televízióban leszervezett egy koncertet azzal a céllal, hogy az igazi Elvist hozza vissza nézőknek.
A próbák remek hangulatban teltek, ezért a producer úgy döntött, ezeket az epizódokat is beemeli a show-ba. Végül két koncertet is rögzítettek: az egyiken Elvis a zenészeivel játszik, a másikon egyedül énekel, ehhez vágják majd hozzá a díszletes produkciókat. Próba közben érkezett Bobby Kennedy halálának híre, amely némileg a filmet is tematizálta.
Megszületett az új dal: az If I Can Dream, békéről, megértésről, szeretetről és egy jobb világról, ahol a testvérek kéz a kézben járnak.
A tévéshow a Trouble című dallal kezdődött. Mindjárt meg is adta a hangulatot. „Ha balhét keresel, jó helyen jársz… Ha balhét keresel, nézz a képembe… Gonosz vagyok, úgyhogy ne szórakozz velem” – énekli Elvis. Harminckétmillió nézője volt a tévéshow-nak, amely feltámasztotta a Király karrierjét.
A közvetítést követően Elvis végleg visszatért a koncertezéshez, 1969-től 1977-ben bekövetkezett haláláig több mint ezer koncertet adott, és ő volt az első zenész, akinek a koncertjét műholdról közvetítették.
Steve Binder filmje, A nagy visszatérés 90 + 20 percben teszi átélhetővé a kultikus zenész pályájának mérföldkövét jelentő fellépéssorozatot.