Elpusztítani mindent – ezzel a csatakiáltással indultak az Axente Sever vezette román népfelkelők Nagyenyed magyarsága ellen 1849. január 8-án. És szögezzük le: nem etnikai konfliktus, nem polgárháború, hanem népirtás történt, mert a fegyvertelen polgári lakosságot válogatás nélkül lemészároló román népfelkelők tettét nem lehet másnak minősíteni. Ezt tették egész Alsó-Fehér vármegyében, és a nemzetiségi arányok akkor fordultak jóvátehetetlenül a magyarság rovására a térségben.
Ha azt hinnénk, mára a mértéktartó történettudomány higgadtan és tényszerűen értékezik a kérdésről, akkor tévedünk. A román történetírás szerint a polgári lakosság megtámadása csata és ütközet volt. A ’48-as román eredetmítosz még elkövetőként is áldozati szerepben láttatja az akkori fegyvert fogó románokat. Kossuthék nem tudták megakadályozni, hogy a román és szerb nemzeti mozgalom a magyar forradalom ellen forduljon, ők azt remélték, hogy az osztrákoktól megkapják mindazt a jogot, amitől, úgy vélték, a magyarok megfosztanák őket: pedig a történelem fintora, hogy a nemzetiségek azt kapták az osztrák hatalomtól jutalomként, amit a magyarok büntetésül.
De a dokumentumfilm nem mossa tisztára a magyar tévedéseket sem, hiszen szól a mihálcfalvi esetről, amikor székely határőrszázad támadta meg egy vitatott földterületet elfoglaló román jobbágyokat, és azokról a felelőtlen hadtest-előrenyomulásokról, majd -meghátrálásokról, amelyeket a románok a helyi magyar lakosságon toroltak meg. A román áldozatok száma 4200 körüli lehet.
A népirtást a kommunizmus idején kitörölték a nemzeti emlékezetből, száműzték a korszakról írt szintézisekből és a történelemtankönyvekből is, mert nem volt „szocialistailag korrekt”, hiszen a korszak politikai gondolkodása szerint a magyar csak elkövető lehetett, áldozat nem. Jellemző, hogy a szocialista Magyarországon készítettek filmet a második világháborúban elkövetett magyar atrocitásokról – lásd például a Hideg napokat –, ám a háború utáni több tízezer magyar áldozatot követelő népirtásokról már hallgattak.
A Bicskei Éva által rendezett dokumentumfilm végigjárja a tömeggyilkosságok helyszíneit, és a történész szakértő, Hermann Róbert elbeszéli a helyszíneken történt korabeli eseményeket. A rendező elmondta, hogy a film ötlete a véletlen folytán született: egy Pest környéki település kultúrigazgatójaként felelős volt a város ünnepi rendezvényeiért is, és egy alkalommal, meghívók készítése közben rábukkant az ompolygyepűi emlékmű fényképére. Akkor kezdett utánaolvasni a témának, mert – mint mondta – csak általánosságban ismerte a nemzetiségi kérdést. A rendező úgy véli, az 1848–49-es népirtást már nem ismerik annyira, mint amennyire ,,szabadságharcunk kimenetele szempontjából és máig hatóan az erdélyi, délvidéki területek egy részének etnikai arányai miatt is fontos”.
Dél-Erdély magyarsága e mészárlások következtében indult el a szórványosodás útján
– Az csak megerősített, hogy történelem szakos tanár kollégák és ismerősök sem hallottak róla, vagy csak igen keveset – tette hozzá Bicskei Éva.
Gudor Kund Botond történész, református esperes és a témát kutató más szakértők mellett megszólalnak még az áldozatok neveit rejtő, több száz éves anyakönyveket őrző református lelkipásztorok és lokálpatrióta kutatók is. Gudor szerint a „megtévesztett tömeg nem ismerte fel az együttélés szabályait”, mivel a császári és királyi oldalon harcoltak, a kiegyezés többek között arról szólt, hogy mindenki elfelejti a másik bűnét: a nemzet a Ferenc Józsefét és fordítva, de a magyarság ellen elkövetett népirtásokét is. Bár a századforduló körül volt példa közös megemlékezésre, később hamvába holt a kezdeményezés.
A dokumentumfilmben román szakértők nem szólalnak meg, úgy tudjuk, hogy ezt a folytatásban tervezték volna a filmkészítők. Hogy van-e értelme egymás mellett elbeszélő történeti narratívákat ütköztetni, az nem kérdés, hiszen már csak a dokumentálás miatt is meg kell hallgatni a másik oldalt is.
A fő helyszínek: Mihálcfalva, Aranyosgerend, Zalatna, Ompolygyepű, Magyarigen, Boroskrakkó, Vajasd, Borosbenedek, Székelykocsárd, Marosújvár, Nagyenyed, Felenyed, Zenta, Verespatak, Abrudbánya.
A film a Magyar Média Mecenatúra támogatásával készült.
