– A Nemzeti Filharmonikus Zenekart 1997 óta Kocsis Zoltán vezette. Hogyan lehet folytatni az általa elkezdett munkát? Milyen módon kívánja továbbvinni a világhírű karmester és zongoraművész örökségét?
– Kocsis Zoltánt lehetetlen pótolni. Utánozni lehet, de nem érdemes. Én abból a szempontból azért szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok éven át mellette dolgozhattam. Ráadásul pont életem egyik legfogékonyabb időszakában, azokban az években, amikor az emberben kialakul az a zenei, szakmai univerzum, amely később meghatározza az egész világlátását. Ez egy nagyon intenzív hét év volt, rengeteget tanultam tőle. Ő mindig azt mondta, kollegiális volt köztünk a kapcsolat, de én inkább mester és tanítványa kapcsolatnak nevezném. A Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatójaként a célom csak az lehet, hogy az általa megkezdett úron próbáljak tovább menni, és az ő elképzeléseit teljes mértékben tiszteletben tartva kíséreljek meg valami újat létrehozni.
– Mi volt a legfontosabb, amit tőle tanult?
– Egyfajta gondolkodásmódot. Azt a fajta kérlelhetetlenséget, ami a tökéletesség iránti vágyban nyilvánult meg. Teljes mértékben elutasította a kompromisszumokat, nem volt hajlandó engedményeket tenni. Őt csak az érdekelte, hogy amit létrehoz, annak a lehető legjobbnak kell lennie. Ezenkívül azt a zenei gondolkodásmódot is megtanulhattam tőle, amelyik egyfajta szerves logikai egészként értelmezi a zenét és az előadást, amely mindig a zeneszerzői akaratból kell hogy kiinduljon. Ennek megfelelően az előadót gyakran megkísértő hiúságot vissza kell szorítani, és a szerző akaratát kell előtérbe helyezni.
– Ön tíz éven át volt a Pannon Filharmonikusok zeneigazgatója, és több külföldi intézménynél is dolgozott, legutóbb a wiesbadeni opera fő-zeneigazgatója volt. Milyen módon tudja hasznosítani a korábbi munkái során szerzett tapasztalatokat?
– Az elmúlt évtizedekben felbecsülhetetlen szakmai ismeretekre tettem szert az említett intézményeknél, de azt hiszem, legalább ennyire jelentősek a konfliktuskezelés terén szerzett tapasztalataim is. Ezek olyan dolgok, amelyeket előbb-utóbb muszáj megtanulni. Nehéz most konkrét példát említeni, de az biztos, hogy ha ezek az élmények nem lennének a birtokomban, bele sem mertem volna vágni ebbe a feladatba.
A karmester a Kocsis Zoltán által megkezdett úton vezetné tovább a Nemzeti Filharmónikusokat
– A Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatójaként hangsúlyozott célkitűzései közé tartozik a zenekar erőteljesebb külföldi pozicionálása. Ezt pontosan hogyan kell elképzelni?
– Korábban öt éven át éltem és dolgoztam Olaszországban, hat évig Svájcban, és legutóbb öt évet töltöttem Németországban, így mindenképpen fel szeretném használni ezeket a kapcsolatokat, de ez természetesen nem elég, alaposan kidolgozott stratégiára lesz szükség. Talán kicsit idegenül hangzik ez egy karmester szájából, de azt kell mondanom, hogy mi is egy termék vagyunk, és ezt a terméket tudatosan fel kell építeni, gondolni kell arra is, hogyan adjuk el. Természetesen mindezt úgy, hogy ne engedjünk bizonyos csábításoknak, tehát a művészi értékből semmiképp se engedjünk, ne vegyünk részt megkérdőjelezhető projektekben. A Kocsis Zoltán által kialakított s képviselt filozófia és értékszemlélet mellett ugyanis töretlenül ki kell tartani.
– Melyek azok a célkitűzések, elképzelések, amelyek változást eredményeznek a korábbiakhoz képest?
– Összességében nagyon sok dologról van szó attól kezdve, ahogy egy hangot lejátszunk, egészen odáig, ahogy a zenekar egységként a mindennapokban működik. Van bennem egyfajta óvatosság, mert könnyű ezeket a célokat kimondani, viszont az lesz majd igazán nagyszerű, amikor mindezt hallhatjuk, érzékelhetjük. Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy Herboly Domonkos személyében egy olyan társat kaptam magam mellé, akivel együtt át tudjuk majd hidalni a problémákat, és véghez tudjuk vinni a szükséges változtatásokat.
– Hol hallhatjuk először a zenekarral eddigi közös munkájuk eredményét?
– Legközelebb júniusban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad évadnyitó hangversenyén fogunk játszani. Utána az együttes nyári szabadságra megy, de a hagyományokhoz híven azért fellép Martonvásáron. Szeptember 25-én kezdődik az évad, amire már nagyon készülünk. Szeretnénk majd bővíteni a repertoárt is, hogy előtérbe kerüljenek az ismertebb, kedveltebb darabok is. Olyan programot szeretnék játszani, amelyben kedvét leli a hallgató. Nálam ez az egyik legfontosabb dolog.
