Ahogy Koltay Gábor mondani szokta: a budapesti Hősök tere az ország legszebb szabadtéri színpada. Két félkör alakú szoborkoszorúja, a tér közepén emelkedő obeliszk az angyallal, körülötte a hét vezérrel, a mindenkori magyar hősöket idéző emlékkő sokfajta gondolatot ébresztő, szinte az egész történelmünket átfogó műemlékegyüttes. Ebben a térben több száz résztvevővel látványos történelmi játékot rendezni örömteli feladat volt számára, és a közönségigénynek engedve a mostani országjárásra is történelemidéző helyszíneket választottak.
Az első Vésztő-Mágor: ihletett honfoglalás kori érzületet sugall, a feltárások, a „megszólaló” kövek pedig még távolabbi múltba kalauzolnak minket. De a további állomások, így a mohácsi csata emlékét felidéző fogadalmi templom előtti tér, a szigligeti vár, a Taksony vezér egykori szállásterületéhez köthető délegyházi fennsík, az 1848–49-es eseményeket idéző komáromi Monostori erőd, majd pedig a Trianon utáni elszánt szellemi építkezés csodája, a szegedi Dóm tér, mind-mind történelmi levegőt árasztó helyszínek, amelyek tovább erősítik a darab gondolatiságát, a közönséget egységbe forrasztó előadás lelki többletét.
Koltay pályája kezdetétől vonzódik a nagyszabású szabadtéri előadásokhoz, elég emlékezni az 1983-as István, a király című produkcióra vagy jó néhány margitszigeti szabadtéri előadásra.
– Nagyobb helyszíneken, például a Népstadionban is rendeztem 80 ezer ember előtt színházi előadást. Nagy összpontosítást igényel egy ilyen produkció, de minden más színházi előadásnál nagyobb a lehetőség a közönség lelki, érzelmi befolyásolására. A nagy tömeg, adott esetben több tízezer ember előtt lezajló előadások lehetővé teszik – Nemeskürty István tanár urat idézve – „a pátria fogalmának olyan fokú átélését, amilyet szavakba foglalt fennkölt gondolatok ritkán idézhetnek elő”.
Már első nagy szabadtéri produkciómnál úgy gondoltam, hogy a tömeg mozgatását a magyar néptánc elemeiből építkező mozgáskultúra segítségével szeretném megoldani. Ebben Novák Ferenc koreográfus volt segítségemre, később dolgozhattam a legendás Szigeti Károly táncművésszel is, fiatalabb tanítványaikkal, Stoller Antallal, Diószegi Lászlóval, Mucsi Jánossal és másokkal, legutóbb pedig a Hősök terén Zsuráfszky Zoltán koreográfussal. A mostani turnéban az egyre nagyobb művészi feladatokat megoldó makói Forgatós táncegyüttesre támaszkodom, amelynek vezetője, Doktor László igazán ihletett koreográfiát készített. Szeretek dolgozni a néptáncművészekkel, hiszen ők annak a népi kultúrának a közvetítői, amely a Kárpát-medencében élő magyarság mozgásba álmodott történelmét közvetíti felénk – magyarázza a rendező, aki bevallása szerint Jancsó Miklóstól és Sergio Leonétól tanulta az óriási, sokszereplős totálok utáni közelik hatásos alkalmazását.
Hatásos szabadtéri előadás nincs nagy ívű zene nélkül: a muzsika és a dalszöveg szerzői a rendező öccse, Koltay Gergely és Szűts István, a tavaly 40. születésnapját ünneplő Kormorán házi szerzői. A szereplők között van Vikidál Gyula, Bodnár Vivien, Kósa Zsolt, Kuczmann Ágnes, Laklóth Aladár, Makrai Pál, Palcsó Tamás, Sipos Imre, Szentgyörgyváry Laura, valamint az „örök Petőfi”, Varga Miklós két, színpadra termett gyermeke, Vivien és Szabolcs. A rendező számára külön öröm, hogy minden előadásban részt vesznek helybéli lovasok, íjászok és hagyományőrzők. Koltay Gábor célja, hogy az év végére legalább 200 ezer ember tekinthesse meg ingyenesen a produkciót, és hogy a magyar történelem katartikus eseményeinek érzelmi-gondolati átélése hozzásegítsen minket egy egészséges nemzettudat kialakulásához.