Egy személyesnek tűnő probléma indította útjára a történetet, még 2012-ben: a Dublinban élő Fekete Beatrix galériát keresett, hogy kiállíthassa képeit, viszont a belvárosban igen magas árajánlatokat kapott. Az egyik helyen a recepcióshölgy vetette fel, hogy miért nem kérnek segítséget a magyar nagykövetségtől.
Nagy Andreával, aki viszont a hagyományok szerelmese, kitalálták, hogy érdemes lenne egy szélesebb körű, a magyarokat általánosabban megszólító rendezvényt létrehozni, majd az ötlettel meg is keresték a dublini magyar nagykövetséget. Első próbálkozásuk csak részben volt sikeres, hiszen augusztus volt, így anyagi támogatást már nem tudott felajánlani a követség, de ígéretet tettek arra, hogy támogatják őket terveik megvalósításában, és a jövőben is együttműködhetnek. Ezért aztán elsőre két dublini magyar vállalkozás, az Irish Hungarian Business Association és a Carlow Dental Centre ajánlotta fel a segítségét, akik azóta is támogatói a rendezvénynek.
A csapat gyorsan bővülni kezdett: az ott élő magyarok lelkesen és örömmel álltak az ügy mellé, mindenki a saját szaktudásával járult hozzá a szervezéshez, lebonyolításhoz. Soltész Norbert a technikai kérdésekben segédkezett, Soltészné Somodi Brigitta a gyerekekkel való programokban, Garamvölgyi Gergely lett a hivatalos fotós, Demčik Norbert a rádiózás, az interjúkészítés és a kapcsolattartás területén kapcsolódott be, Biri Ingrid pedig tavaly, 2015-ben érkezett Dublinba, a Kőrösi Csoma Sándor-program ösztöndíjasaként. Kialakult a szerkezet, minden napnak meglett a saját profilja: a péntek a néptánc, a szombat a kultúra, a vasárnap pedig a család napjává vált.
A tavalyi rendezvényhez már magyarországi minisztériumi támogatást kaptak az akkori konzul, Janzsó Gergely közreműködésének köszönhetően, és a Bethlen Gábor Alap is segített. Közben egyre több helyi vállalkozó szállt be, idén pedig már Magyarországról is kaptak támogatást a borkóstolóra a villányi Bock Pincészettől és a Budapesti Bortársaságtól. A Földművelésügyi Minisztériumtól származó pénz az egyik helyszín bérletét egészítette ki.
Az idei programsorozat az eddigi legnagyobb nyilvánosságnak örvendhetett, hiszen a négy nap alatt a tavalyi hétszázhoz képest körülbelül ezer ember fordult meg a helyszíneken. A megnyitó színes kavalkádjából már következtetni lehetett arra, hogy mozgalmas napok következnek, és összetartó, egymást szerető magyarok gyűlnek össze a Kárpát-medence minden tájáról. Nagy Andrea abban látja a gördülékenység és a jó hangulat okát, hogy a szervezők mind önkéntesként vettek részt a munkában, és szívügyüknek tekintették a magyar napokat.
Ebben az évben a rendezvény mottója a Magyar mesék, kelta legendák volt. A négy nap során a legváltozatosabb módokon lehetett közel kerülni a magyar kultúrához és szellemiséghez: a csütörtöki zenés megnyitó után, pénteken Szakács B. István előadását hallgathattuk meg az ősi magyar mítoszokról, Pethő Krisztina régi székely meséket mondott, majd ír legendákat és meséket is megismerhettünk. Este A lovasíjász című filmet mutatták be, melyet meglepetés Skype-interjú követett Kassai Lajossal.
A szombati napot a népszokások, hagyományok és az irodalom témakörei határozták meg. Kádár Annamária mesepszichológus tartott előadást a kényes nevelési helyzetekről; Lélek, utazás, egészség címmel pedig Andó Szilvia életmód-tanácsadása várta az érdeklődőket. A kétórás irodalmi program meghívottjaiként három erdélyi származású költőt (Ármos Lorándot, Bálint Tamást, Farkas Wellmann Évát) mutatott be Elek Tibor irodalomtörténész, aki előadást is tartott az erdélyi irodalomról, valamint a Bárka folyóiratot is figyelmébe ajánlotta a közönségnek. A rendkívül fogékony, érdeklődő közönség soraiban ott ült Kabdebó Tamás költő is, aki bekapcsolódott az irodalmi diskurzusba. Délután öt nemzet néptáncosai mutatkoztak be, mindannyian jó hangulatú minitáncházat is létrehozva.
A vasárnap családi nap volt, amely reggeli tornával indult, aztán a piciknek „kerekítő” foglalkozás következett, majd májusfaállítás és pünkösdi királylányválasztás a corki ÍrMag Baráti Kör szervezésében.