– A nyár folyamán igazgatói megbízatást kapott a Békéscsabai Jókai Színháztól. A változást akkori nyilatkozatában egy érzékletes képpel a tandemben való helycseréhez hasonlította. Mégis, mi mindenben jelent mást ez az új szerepkör?
– A tandemes hasonlat lényege, hogy Fekete Péter barátom és volt igazgatóm itt marad művészeti menedzserként. Hosszú távon pedig, tervei szerint, a cirkuszművészetet próbálja majd egy kissé a színház felé eltolni, amiben a legfontosabb színházi partner a Békéscsabai Jókai Színház lesz. A legkézzelfoghatóbb változás talán az, hogy percenként csörög a telefonom. De a viccet félretéve: a legnagyobb változás az, hogy eddig megosztottuk a feladatot Fekete Péterrel, nekem viszont még nincs helyettesem. Katkó Ferenc és Tege Antal, két kiváló színész-rendező kollégám fog majd segíteni a munkámban, de az elején szeretnék magam mindenbe belelátni. Egyedül sok is lenne hosszú távon, főként, hogy ott van még a Színitanház is, amelyet 2001 óta vezetek, és rengeteg munkám, energiám van benne – és szeretem is nagyon.
– Minőségi szórakoztatást ígért a színházlátogatóknak. Fejtse ki röviden az elgondolását: milyen típusú darabok fognak előnyt élvezni a jövőben? Milyen közönségcsoportokat kívánnak hangsúlyosabban megszólítani?
– Ezt az évadot még tulajdonképpen ketten terveztük Fekete Péterrel. Egy vidéki színháznak – ez szinte közhely – népszínháznak kell lennie, hiszen itt száz kilométeres körben ez az egyetlen színház, és sokféle nézői igényt kell kiszolgálni. A színház itt és most hat, és elsősorban a békéscsabai, Békés megyei közönségnek kell színházat csinálnunk. A fesztiválok csak ezután jönnek, bár a szakmai elismerést tekintve fontosak. Úgy gondolom, hogy ami a minőséget illeti, Magyarországon nincsenek áthidalhatatlan szakadékok az egyes teátrumok között. Minőségi szakemberek, kiváló színészek vannak mindenütt – a nagy különbség abban áll, hogy Budapesten lehet olyan rétegszínházat működtetni, ami száz-, ötven- vagy akár csak tízezer embernek szól, és meglehet az alkalmankénti 300-as közönsége. Nálunk ennél sokfélébb a közönség. Nem lehet rendezői önmegvalósításokra építeni, ahol öt nagyszínházi, három-négy-öt stúdió- vagy kamaraszínházi bemutató van egy évadban. Ezekből esetleg egy lehet olyan, ami valamilyen módon különleges, ami keveseket érdekelhet. Többet nem engedhetünk meg magunknak, mert akkor összeomlik a bérletrendszer, és a közönség elpártol tőlünk.
– Új évad elején járunk; amint az az évadnyitó társulati ülésen kiderült, sok izgalmas előadás várja a Békéscsabán és környékén élőket a következő hónapokban. Emeljen ki néhányat közülük.
– Az első bemutatónk a Vesztegzár a Grand Hotelben lesz. Úgy gondolom, hogy a mai magyar irodalom két kiemelkedő alakja, Hamvai Kornél és Varró Dániel önmagában minőséget jelent, Rejtő Jenőről nem beszélve, aki már mindenkinek az alapműveltségéhez hozzátartozik. A maga különös, kifacsart világa eleve görbe tükör a létezésnek, az egész őrült világunknak. Mindehhez társul majd egy különleges zene és egy fiatal, tehetséges rendező, Szente Vajk. Pozsgai Zsolt A szűz és a szörny című darabját, ami A Szépség és a Szörnyeteg alapmese feldolgozása, a magyar dráma napján mutatjuk be – nem véletlenül. Ő az a kortárs szerző, akinek szintén nagyon fontos, hogy a gondolatai széles közönséghez jussanak el. És ez olyan előadás lesz. Ráadásul kiváló szerepek vannak a darabban – nekem pedig az is felelősségem, hogy a társulat tagjai megfelelő szerepeket kapjanak.
Aztán Shakespeare Tévedések vígjátéka következik. A szerző nyilván etalon – a másik etalon Csiszár Imre, a rendező, aki kiváló, tapasztalt művészember. Itt szintén a társulatra épül a szereposztás, egy vendéggel, Bezerédi Zoltánnal.
A Mario és a varázsló egy XX. századi alapmű, és ez lesz az a bizonyos különleges előadás, amiről beszéltem. Kovács Frigyes rendező nagyon izgalmas és különleges módon viszi színre. Stúdióelőadás lesz, de erről csak annyit árulok el egyelőre, hogy nem volt még ehhez hasonló Békéscsabán.
Aztán a Légy jó mindhalálig…
– Itt álljunk is meg, hiszen ezt a darabot maga az igazgató rendezi…
– Igen. Mostanában minden színház keresi a lehetőséget a koprodukcióra, hogy a költségeket valamennyire csökkentse. Itt is ilyesmi történt, jóllehet nem előre elhatározott módon. A múlt évadban megrendeztem ezt már Egerben, és Fekete Péterrel közösen úgy döntöttünk, hogy áthozzuk Békéscsabára, hiszen itt 25 éve volt utoljára; tehát jó néhány generáció felnőtt azóta. Egerből megkapjuk a díszleteket, a jelmezeket, a koreográfiát, és a saját színészeinkkel és a saját gyerekeinkből válogatva mutatjuk be a musicalt.
És ami még nagyon lényeges, a Bánk bán – ez lesz az évad „nagy drámája”. Felmerül ezúttal is az itt és most kérdése. Én nem hiszek abban a ma divatos módszerben, hogy ahhoz, hogy aktuálissá tegyünk egy klasszikust, mai ruhában, mai környezetben kell eljátszani. Úgy gondolom, nem kell hülyének nézni a közönséget, hiszen pontosan érzi a szöveg, egy szituáció vagy karakter aktualitását, ha az jól van eljátszva – akkor is, ha éppen XV. századi ruhában látja. „Mérsékelten korszerű” előadás lesz, amely hű marad Katona József szelleméhez. Így állapodtam meg a rendezővel.
– Az augusztusi nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. Fontos Önnek ez az elismerés?
– Amikor megkaptam, az első kérdésem az volt: vajon megérdemeltem? Tettem én annyit, hogy ilyen magas kitüntetést kapjak? És akkor – mivel természetesen úgy éreztem, hogy nem tettem annyit – elhatároztam, hogy a jövőben az eddigieknél sokkal többet fogok tenni.
– A filmszakma is meghatározó szelete az életének. Lesz-e ideje rá, illetve vissza kíván-e térni ehhez a területhez?
– Sok dokumentumfilmet csináltam, valamint tévéfilmeket, két sorozatot is: Frici, a vállalkozó szellem meg a Nemzedékek egymás között – ezeket nagyon szerettem, de mégis a színház az igazi szerelem. Egyelőre nem tudom, jut-e rá idő megint. Még nagyon szeretném, ha a Téli berekből születhetne egy, az eredeti Tüskevárhoz hasonló tévésorozat, meg is írtam hozzá a forgatókönyvet. Ajánlgatom, persze, de nem vagyok egy erőszakos, rámenős pénzfelhajtó típus…
Farkas Wellmann Éva