Június 24-én a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozathoz csatlakozva kitárta kapuit a Fiumei úti Sírkert és a Kegyeleti Múzeum. A programok az Apponyi-hintó ünnepélyes átadásával kezdődtek, amelyet Merczi Miklós, a közlekedési múzeum főosztályvezetője mutatott be. Az uralkodói díszhintó kategóriába tartozó impozáns járművet 1928 és 1932 között készítették Budapesten, majd 1933 és 1941 között mindössze négy alkalommal használták – először Apponyi Albert temetésén –, majd nyoma veszett a második világháború alatt.
Két évtizeddel később a közlekedési múzeum gyűjteményébe került, idén pedig a Nemzeti Örökség Intézete restauráltatta. Történelmi, ipar- és temetkezéstörténeti, valamint esztétikai jelentősége miatt is kiemelkedik a hasonló műtárgyak közül, amelyet ezentúl bárki megtekinthet a Fiumei úti Sírkertben.
Egyórás tematikus sétákat is indítottak, bejárva a legismertebb szecessziós síremlékeket, amelynek során a séták résztvevői betekintést nyerhettek a temető történetébe és az ott nyugvók hajdani életébe, beléphettek Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleumába. Nem részletezném az átfogó művészeti és történelmi ismertetést vagy az anekdotákat, mert a sírkert előzetes bejelentkezés után az év bármely szakában fogad csoportokat ingyenes túravezetéssel.
A rendezvénysorozat a Virtuózok művészeinek gálakoncertjével és fényfestéssel ért véget
Tizennyolc órától az árnyas fák alatt debütált a Nemzeti Örökség Intézetének kulturális-ismerettterjesztő sorozata, melyet ezután minden hónap utolsó csütörtökén rendeznek meg híres művészek részvételével. Dankó Dalma Dragomán György íróval és Major Kamill festő-grafikussal beszélgetett a halandó emlékezetről, valamint a tárgyiasult emlékezet és a vizualitás fontosságáról. Dragomán György szerint a fájdalom segít az emlékezésben, Mágia című könyvének – amelyet édesapja halála után írt – lényege az emlékezés módszereinek feltérképezése.
Bár pusztuló vizualizációs képei a halált tükrözik, amelyeket különböző temetőkben fotózott és készített belőlük kollázsokat, Major Kamill úgy gondolja, hogy a sírkövek eltűnnek, de a fotói megmaradnak, ezáltal újrateremti őket. Szerinte a rombolás valójában a teremtés egy aktusa, amelynek formáit felhasználja nonfiguratív stílusú képeiben. Dragomán György szerint az emlékezet rituális dolog, és ha valamit tudatosan meg szeretnénk jegyezni, az hasonló egy vallásos rítushoz, ami nem könnyű, de tanulható dolog, hiszen az „emlékezés egy szenzitív konzerv”.
A beszélgetés után a nemrég megújult Kegyeleti Múzeumban tartott Major Kamill kiállításmegnyitójára sétálhattak át az érdeklődők, ahol Hervé Ferrage, a Francia Intézet igazgatója és P. Szabó Ernő művészettörténész nyitotta meg a világhírű művész Marad-hatás című kiállítását, amelyet augusztus 19-ig tekinthetnek meg a kortárs művészetek kedvelői. A képek nem pesszimizmust tükröznek, hanem az élet és a halál körforgását mutatják be.
A Fiumei úti Sírkert programja a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató művészeinek gálakoncertjével és fényfestéssel ért véget. Nem bántam meg, hogy a számtalan múzeumi program közül ezt választottam, mert bár a központi téma az elmúlás volt, mégsem ébredtek bennem negatív gondolatok, hanem nyugalom töltött el, és még inkább rácsodálkoztam az élet szépségeire.
