Múlt pénteken, az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatának 450. évfordulója előestéjén szívet melengetőn megtelt a kolozsvári belvárosi unitárius templom. A közös éneklés megteremtette az alaphangulatot: „Adjunk hálát mindnyájan / Hálás szívvel, vidáman. / A felettünk valónak, / Az egyetlenegy Istennek, / Aki egybegyűjtött minket” – hangzott fel a dal.
A kezdő ima után Bálint Benczédi Ferenc püspök mondta el ünnepi köszöntőjét, amit a meghívott vendégekre való tekintettel Rácz Norbert Zsolt tiszteletes tolmácsolt románul és angolul. Az ünnepség fényét emelte a Híd menny és föld között című kvartett ősbemutatója. A kifejezetten erre az alkalomra írt zenemű – amelyet a patinás Concordia Vonósnégyes adott elő – keletkezéstörténetét maga az alkotó, Alan Williams brit zeneszerző, író, a salfordi egyetem professzora fedte fel a közönségnek. Magyarul és angolul is elmondta, hogy az alkotást Körösfői-Kriesch Aladár híres festménye (A vallásszabadság kihirdetése az 1568. évi tordai országgyűlésen) ihlette, a további inspirációt pedig egy kínai, citeraszerű hangszer, a gu-jing adta, amely a helyiek szerint háromféle zenét tud játszani: mennyeit, emberit és istenit.
A vallásszabadság éve alkalmából rendezett ünnepi koncert és Bálint Benczédi Ferenc püspök zárszavai lélekben már felkészítettek a másnapi, nagyszabású rendezvényre, amelyre a tordai római katolikus templomban került sor, ahol 1568. január 6-13. között tartották az újabb tordai országgyűlést, (az 1557. évi országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította az evangélikus vallást, és a katolikussal azonos jogokat biztosított számára, az 1564. évi tordai országgyűlés pedig bevett vallássá nyilvánította a kálvinizmust is) amely egyenjogúsította az unitárius vallást is, így alakult ki a négy bevett vallás. Az országgyűlés addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, pontosabban a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást.
A hálaadó ünnepségen mintegy félezren vettek részt, köztük szép számmal meghívott egyházi méltóságok, állami tisztségviselők, lelkészek.
A meghívottak közös bevonulása és a kezdőének után Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök kezdőimával és Mi Atyánkkal nyitotta meg az ünnepséget. Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozatának felolvasását követően a meghívott egyházi főpásztorok mondták el ünnepi beszédüket, többek között Jakubinyi György Miklós római katolikus érsek, Kató Béla püspök (erdélyi református egyházkerület), Reinhart Guib püspök (Romániai Ágostai Hitvallású Szász Lutheránus Egyház), Bogdan Ivanov tanácsos (Román Ortodox Egyház), Daniel Crisan esperes (görög katolikus egyház).
A sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda előadta Georg Friedrich Handel: Örvendj, világ! című kórusművét, ezt követően a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka, Farkas Emőd, Victor Opaschi romániai egyházügyi államtitkár és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mondták el ünnepi beszédüket. Klaus Johannis román államelnök is üzent az évforduló alkalmából, kiemelve, hogy „a vallási szabadság és tolerancia az emberiség tartópillérei”, olyan történelmi megvalósítások, amelyeket áldozatok árán lehetett elérni, fejleszteni és megvédeni.
A rendezvény igen jelentős pillanata következett: Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója ismertette az erdélyi történelmi magyar egyházak ünnepi előterjesztését, amelyben kérik, hogy a román és a magyar parlament január 13-át nyilvánítsa a vallásszabadság emléknapjává, illetve az Európai Parlamenttel együtt foglalják határozatba a tordai ediktum méltatását. Kovács István felolvasás után átnyújtotta a kezdeményezés egy-egy példányát Kövér László házelnöknek, Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek és Sógor Csaba európai parlamenti képviselőnek.
Az ünnepi beszédek sorát Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke zárta. A házelnök bejelentette, hogy eleget tesz a felkérésnek, és kezdeményezi az Országgyűlésben a vallásszabadságot kimondó tordai ediktum megörökítését. Kövér László méltatta a 450 évvel ezelőtti határozatot, de rámutatott hiányosságaira, amelyeket az előtte szóló görögkeleti egyházi méltóság is felemlített, nevezetesen, hogy a vallásszabadság jogát közösségi jogként értelmezték, nem egyéni jogként, így a korabeli Erdély lakosságának számottevő hányadát kitevő románság görögkeleti vallása csak tűrt vallásnak minősült. Szerinte a térség stabilitását és szolidaritását az biztosíthatja, illetve az teremtheti meg mindannyiunk biztonságérzetét, ha felismerjük, hogy „nemcsak a hit isten ajándéka, amint azt az erdélyi országgyűlés Tordán kinyilvánította – hanem az ember teljes önazonossága is az”.
Áldáskérés és a magyar Himnusz eléneklése után kivonultunk a templomkertbe a Vallásszabadság emlékművének avatóünnepségére. A több pályamű közül kiválasztott alkotást, amely egy bronzból készült jelképes létra – a talapzatra a tordai ediktum egy részletét vésték magyar, román és angol nyelven – Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője mutatta be. Liviu Mocan kolozsvári képzőművész szobrának leleplezése előtt ünnepi beszédet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere mondott, az emlékműre és az egybegyűltekre áldást Kászoni-Kövendi József, a Magyar Unitárius Egyház püspöki helynöke kért.
Példát mutattunk európának
Az erdélyi reformáció harmadik ága akkor alakult ki, amikor a reformátusok egy része az unitáriusnak nevezett antitrinitárius (Szentháromság-tagadó) tanokhoz pártolt, így tett udvari papja, Dávid Ferenc hatására János Zsigmond fejedelem is. 1568. január 13-án a tordai országgyűlésen a rendek által elfogadott határozat kimondta: „Midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván; de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki … az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, … mert a hit Istennek ajándéka.” Erdély e téren messze megelőzte Európa nyugati részét, a vallási toleranciában példát mutatott a világnak. A Magyar Unitárius Egyház az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatától kezdődően számítja létét. A reformáció legifjabb egyházának zsinata 2002-ben január 13-át egyházi ünneppé, a vallásszabadság emléknapjává nyilvánította.
Fotók: Havran Zoltán (az első négy fénykép Kolozsvárott, a többi fotó Tordán készült)