A történet egyszerű, de mégis sok szálon futó, és hát az a legszebb benne, hogy olvasható primer módon, meseként is, de hogy a gyermekének a szöveget felolvasó könyvtől a szülő se bolonduljon meg, metaforikusan is, tele felnőtteknek szóló poénokkal, posztmodern játékkal, egyszóval mindennel, amire egy vásott ínyű és kényes ízlésű olvasó várhat.
Az alaphelyzet szerint Morci király, aki nagy politikai tettet vitt véghez, amikor összebékítette az egereket és a macskákat, amelynek következtében béke honol mindkét országban, a születésnapjára készülődik, de zsémbes, rosszkedvű és minden untatja. A szerző hosszan és látható élvezettel részletezi ezt, de van érkezése ilyen kedvesen mulatságos kitérőkhöz is: „Történetünk kényes ponthoz érkezett. El kell mondanunk, hogy Morci király kövér volt. Kövér? Az nem kifejezés. Hájpacni. A bundája viszont szép volt. Sűrű, fénylő, bársonyos, elefántcsontszínű.”
A királyi udvar tagjai nagyon szeretnék, ha felvidulna a hol a mániákus festésben, hol a kincseiben vigasztalást kereső (de nem találó) király, és próbálják kideríteni, mik volnának a születésnapi kívánságai. Meg is születik a lista: szeretne egy különleges tortát, amiről nem látszik, hogy micsoda, egy vihart,villámokkal, mennydörgéssel, egy valódi varázslót és egy lovat.
Nosza, akcióba lendül az udvar, a cselekmény több szálon fut és bonyolódik, felbukkan két alkoholista (de később profi olvasóvá magát kinövő) patkány, akiknek a várat és a kincseket kéne védeniük, három betörő, akik közül az egyik vaddisznó, a másik róka, a harmadik mosómedve, egy beképzelt feltalálózseni, aki egy trombita segítségével szeretne villámokat és mennydörgést gyűjteni a repülőgépére szerelt tartályba, egy pénzevő pók és sok-sok bonyodalom.
Annak ellenére, hogy mindez alapján a cselekmény kaotikusnak tűnhet, a szerző profin bonyolítja az eseményeket, a humora pedig egészen hihetetlen színvonalú (nemcsak a legizgalmasabb, de a legviccesebb könyve is a szerzőnek), és néha egészen metafizikai magasságokba emelkedik.
A könyv módszeres kedélyességgel bontja le a világról alkotott képünk egyes tételeit, rámutatva, hogy nem minden az, aminek látszik, vagy hogy mindennek minimum két olvasata van – a betöréssel foglalkozó vaddisznó például valójában hihetetlenül gyáva, ha létezik légyölő galóca, akkor bizony léteznie kell légyröptető galócának is, arról nem beszélve, hogy a bolondgomba ellentétpárja a boldoggomba, amelyből viszont csak egy darab létezik a világon.
Üdítő az is, hogy semmi nem rendeződik boldog-megnyugtatóan, mint az a mesékben szokás. Morci király például rájön, hogy abbahagyja a királykodást, és távozik, ugyanis: „Lélegző múmia voltam, semmi egyéb. Itt már nincs igazán szükség rám. Tisztelnek és gondoskodnak rólam, de a nagy tisztelet és gondoskodás élettelen tárggyá silányított. Megfojtanak a gondoskodásukkal. Elment mellettem az élet, én meg csak néztem utána unottan. Milyen ostoba vagyok, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat! Odakint ezernyi kaland vár rám! […] Elég ebből! Elég! Elég! Élni akaroook!”
Tényleg a letehetetlenségig olvasmányos, izgalmas, humoros és tanulságos könyv, mindazt megtestesíti és még tovább is viszi, amiért Erwin Mosert szeretni lehet – a legjobb szívvel ajánlom.
Erwin Moser: A macskakirály születésnapja – Egy fejezet Macskaország történetéből. Fordította: Nádori Lídia. Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2018.