Nemrég a könyvesboltban bóklásztam, és reménykedve kutakodtam valami új gyerekkönyv után, mert fiam és lányom olyaténképpeni iramban olvastatja magának a meséket este, mint amiképpeni iramban az mókusállat ropogtatja az mogyorónak legjavát.
Új könyvet kerestem, mégis örömmel fedeztem fel a polcon Bajor Andor zseniális (felnőtt?)mesekönyvét, (gyerek?)regényét, az Egy bátor egér viszontagságai című remekművet. Vagyis… ez volt a címe a még 1960-ban, Bukarestben megjelent kötetnek. A boltban talált, nagyon szép könyvtárgy azonban megtoldotta ezt „kis”-sé, így ni: Egy bátor kisegér viszontagságai. (Még döccen, törik, szakad is a ritmus, hallják?)
Bevallom, könnyen építek fel teremtett világokat, és találok ki olyasmit is, aminek nincs köze a valósághoz. (És azt se tudom már, hogy én álmodom-e a lepkét, vagy a lepke álmodik engem.) Nem történt ez másként most sem. (Ha légvárat építek, nem spórolok az anyaggal!) Midőn felütöttem a könyvet, elhűlve láttam, hogy a derék magyarországi kiadón kívül alig tudunk meg valamit a kiadásról az erre hivatott oldalakból, a címnegyedívből: hiányzik a kiadási évszám, város, a szerkesztő neve, a kolofonoldal, nincsenek copyright-adatok (illetve csak a hihetetlenül sikerült Rusz Lívia-illusztrációk vonatkozásában vannak ilyenek). Nyomban valami disznóságot szimmantottam a levegőben, és arra gyanakodtam, biztos azért változtatták meg a címét, hogy a fránya jogdíjprocedúrát elkerüljék, s magukat nem, de a maguk számára megrövidítsék.
Rögtön fel is ötlött bennem néhány gyilkosan szatirikus sor arról, mint ajánlok fel – tiszta ingyen! – az eredetihez hasonló, csak kicsit megváltoztatott címeket a jövőben, hogy ugye ne kelljen bajlódni mindenféle kifizetéssel. (Később aztán felvettem a kapcsolatot a jogutódokkal, és megnyugodtam, hogy minden rendben volt a kiadás körül, de a nehezen kieszelt címeket nem szeretném veszni hagyni.) Íme, néhány közülük: Pöttyös Fanni. Kraft és a macskák. (Vagy ad notam „Összement, mint a Tuli frakkja”: Kisfrakk és a kismacskák.) Mormogóék kalandjai. Coffi, Pocak, Csípőspaprika. A pöttyösfülű nyúl. Süsü, a sármány. Bigyó és Böbőce. Anna, Peti, Margó. Vagy felnőttkönyveknél: A 22-es labdája. A háromnegyedkegyelmű. Sanyi és testvérei. A parázshegy. A vajszívű ember lányai. Az öreg halász és a patak. Szél és szélhűdés. Az összefüggő markok. A géz elviselhetetlen könnyűsége. Holt telkek. A Feszty fiú esete Jókai Rozival. És így tovább.
No, de térjünk rá a könyvre. Én még egész kicsi gyermekként olvastam a bátor egeret, és úgy emlékszem, nem hagyott túl mély nyomot bennem. Most már érteni vélem, miért. Az a fajta abszurd humor ugyanis, amelyet Bajor Andornál erőteljesebben talán senki nem képviselt az erdélyi magyar novella- és humoreszkirodalomban, bizony, ebben a könyvben is erőteljesen jelen van, és megriasztja a kisgyereket, akinek nagyjából minden mondat azt jelenti, amit: annál sem többet, sem kevesebbet. (Ezért nem mondunk olyat neki – még viccből sem –, hogy odaadlak a zsákos embernek vagy a szerelőbácsinak, helló!) A kisgyermek nem érti az abszurdot és az iróniát, így csak a szavak nyugtalanító jelenlétének élménye marad neki: érzékeli, hogy valami több van itt annál, mint amit a szavak egyenként jelentenek, csak éppen azt nem tudja, micsoda.
Most viszont akkorákat hahotáztam, hogy zengett a ház. Hadd adjak némi ízelítőt e pompás humorból: „Felícián (ő a fent említett bátor kisegér) egy időre megmenekült a hajótöröttek egyik kellemetlen ellenségétől, a kínos éhhaláltól.” „Nemsokára két újabb bennszülött is fogságukba került, Felícián az egyiket Szombatnak nevezte el, a másikat Vasár- és Ünnepnapnak.” (Figyeljék csak ezt a zamatos abszurd humort!): „Ez a találmány pedig nem volt más, mint a repülőgép, a csodálatos szerkezet, mely inkább lezuhan, de nem hagyja cserben a gazdáját.” „Az árulók zöld tollakat viseltek, s rengeteget szaladtak ide-oda, hogy különböző cseleket és titkokat üzenjenek egymásnak. Ezenkívül azonban természetesen árulkodtak is.” „Ekkor elfogyott a kétszersült. A kutatók egy darabig már csak egyszersültet ettek.” „A jegesmedve arról ismerhető föl, hogy medve alakja van… eledelét pedig vérengzés útján szerzi.” A bátor egerek elejtenek egy bálnát, és találnak benne egy fémtokot. A fémtokból „pergamenlapok kandikáltak elő, különös rajzokkal, tussal kihúzott ámbrákkal.” És hogy az ámbrák össze ne cserélődjenek, a szerző még egyszer nyomatékosít: „Első mellékelt ámbra. Második mellékelt ámbra. Harmadik mellékelt ámbra.” „Kevéssel ezután el is jegyezte őt egy vőlegény, és úgy látszott, hogy nemsokára egybekelnek, és a kapitány leánya a vőlegény felesége lesz, vagyis vőlegényné.” És amikor szegény egereknek szükségszerű mimikriből meg kell tanulniuk csúnyán beszélni… hát hahotoid könnyözön áztatja el a könyv lapjait. De hagyjunk némi örömöt az olvasónak is!
Rusz Lívia – aki Fodor Sándor Csipikéjének már-már ikonikus rajzait készítette – illusztrációi kidolgozott, részletes, színes, pompás alkotások, egyenként is műalkotások. Röviden: ez az a fajta meseillusztráció, amelyik után semmilyen más rajzzal nem lehet többé soha (!) elképzelni az adott mesefigurát. A gyerekek imádták a részletgazdag rajzokat, de a szöveg előtt, a néha öncélúnak ható, felnőtteknek szóló, összekacsintó (diktatoriális vonatkozásban is összekacsintó!), körkörös poénoknál rendre értetlenül álltak – még ha nem is annyira, mint anno én. Az ő tetszési indexük ezért olyan 7/10. Na de az én tetszési indexem! Csillagos 10/10!
Szóval kedves felnőtt felebarátaim, vegyék meg a könyvet, és annak ürügyén, hogy esti mesét olvasnak, szórakozzanak remekül Önök (is). Van benne ugyan olyan oldal, amelyen három helyesírási hiba is éktelenkedik (nem véletlenül hiányzik a felelősök neve!), évszám alapján semmi esetre ne keressék, mert olyan nincs neki (így persze mindig újnak hat a könyv – jó trükk, van vásárló, akinek ez is szempont), a copyrightról sem tudnak meg túl sok mindent, mint ahogy arról sem, hányadik kiadással van dolguk – de mindez semmiség ahhoz az örömhöz képest, amelyet az 1991-ben elhunyt, legkiválóbb erdélyi humorista, Bajor Andor nyújt Önöknek.
Bajor Andor: Egy bátor kisegér viszontagságai. Alexandra Kiadó… A többi (adat) néma csend.